Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

SZŰCS GYÖRGY „A vidék szépsége kezd kisiklani a szó bűvköréből" VASZARY JÁNOS HÁBORÚS NAPLÓI ELÉ „Még nem találkoztam tiszttel, aki naplót ne vezetne. Még a tábornokok is. Micsoda könyvtár lehetne ebből!" - figyelt fel a háborús lelkiállapot egyik érdekes mozzanatára a haditudósítóként dolgozó Molnár Ferenc.' Az I. világháborúban résztvevő művészek közül is sokan ragadtak tollat, hogy az életpályájukat radikálisan módosító, befolyásoló élményeiket lejegyezzék, akár naplószerűen, az eseményekkel egy időben,

2 akár utólag, bölcs rálátással, a korabeli cenzúra által már nem befolyásolt, őszintébb, olykor kritikai hangvételű visszaemlékezésként.

3 Közismert tény, hogy Mednyánszky László folyamatosan vezette naplóját, amelynek háborús fejezeteit egyszersmind az idős művész utolsó korszakának dokumentumaiként is olvashatjuk." A szintén a Sajtóhadiszállásra beosztott Vaszary viszont csak alkalmilag firkantotta le élményeit, ám a szűkszavú Mednyánszkyval ellentétben - tatán valamilyen későbbi megjelentetés reményében - a zaklatott körülmények között is irodalmi igényességgel, a korábbi cikkeiben megmutatkozó élményszerűséggel igyekezett fogalmazni. A szövegekben felbukkanó falu- és városnevek zöme (a Kárpátok, illetve a balkáni harcok hadszínterei) pontos egyezést mutat a háborús rajzokon, festményeken ábrázolt helyszínekkel, tehát Vaszary 1914-1916 közötti utazásait viszonylagos pontossággal rekonstruálni tudjuk (ld. Helyszínek és motívumok, 43.), s majdnem bizonyos, hogy a művészt az olaszországi frontra már nem küldték ki. Az alábbiakban közreadott naplók ezzel együtt remélhetően csak töredékeknek tekinthetők, hiszen a művész életére vonatkozó elsődleges forrásokban a Vaszary-kutatás ugyancsak szűkölködik. Szerencsére az újságíró haditudósítók (Molnár Ferenc, Szomory Emil) részletes beszámolói alapján azokat a helyszíneket és pillanatokat is el tudjuk képzelni, amelyeket esetleg csak egy-egy gyors Vaszary-vázlat örökített meg. Néhány esetben viszont olyan bekezdésre is bukkanunk, amelyek mellé illusztrációként a művész hasonló alapossággal elkészített képét tehetnénk oda. Molnár Ferenc visszaemlékezéseiben leírja a szövetséges csapatok lembergi bevonulását, a feldíszített város főutcáját, a hevenyészetten összevarrt zászlók színes erdejét. „Szinte pillanatok alatt lettek tele a zászlók színeivel az utczák: fekete-sárga, piros-fehér-zöld és a fekete-fehér-piros lobogók büszke barátságban jelentek meg egymás mellett.'"' A leírás rögtön emlékezetünkbe idézi Vaszary rajzát, amelyet az egyik emeleti ablakból készülhetett (kat. 246). A művész naplójában felbukkanó figurák, helyszínek és helyzetek leírását vagy történetét szerencsés esetben tehát haditudósító kollégái publikációival kerekíthetjük egésszé. A Kárpátokban, Bercsényifalva felé együtt utaznak például Szomory Emillel, akinek úti beszámolójából értesülhetünk Vaszary háborús festészetre vonatkozó véleményéről.

6 Molnár Ferenc pedig Mitrovicán ugyanabban a Kováts-féle vendéglőben szállt meg, amelynek számláját Vaszary is megőrizte.

7 Az egymás után illesztett naplótöredékek a művész vizuális gondolkodásmódjáról is árulkodnak. Vaszary mint gyakorló hadifestő általában a hagyományos műfajokban (tájkép, portré, zsáner) látja és láttatja az elébe kerülő látványt, sok esetben azonban a mozgókép, a film hasonlatára támaszkodik, ha a gyorsan váltakozó témákat akarja érzékeltetni. (A naplójegyzeteiből válogatást közlő Payr Hugó is „pillanatfölvételekről" beszél, ahogy a „mozigép filmje pereg".) A korszakban Vaszaryhoz hasonlóan szinte mindenki felismerte a mozgókép fontosságát, s a valóság illúzióját adó, a felgyorsult élet dokumentatív rögzítésére leginkább alkalmas médiumnak tekintette. A hagyományos állóképpel szemben azonban művészi lehetőségeiben akkor még sokan kételkedtek: „Bebizonyosodott, hogy a mozgófénykép, amelynek jelentősége technikai apróságok megrögzítésében vitathatatlan, mégis nélkülözi azokat a nagy perspektívákat, amiket csak a művészi beállítás adhat" - állapította meg Leonhard Adelt, a Berliner Tageblatt haditudósítója.

8 A kéziratos Vaszarynaplók szövegközlésében éppen azért őriztük meg az áthúzásokat (szürkével szedve), hogy a hol lelassuló, hol felgyorsuló háborús tempó ritmusát érzékeltessük, ezáltal a gyakran szavakkal nehezen kifejezhető élményekre mégis minél pontosabb kifejezéseket keresgélő Vaszary helyébe képzelhessük magunkat. A naplók valóban egy előttünk pergő film egymást követő képkockáinak hatnak. A montázs-hatást még inkább fokozzák a művész által korábban nem használt nyelvi fordulatok, a számunkra is szokatlan francia-német keverék szavak fölbukkanása. A német hadsereg szolgálati nyelvébe ugyanis még a 17. században, a harmincéves háború idején rengeteg francia jövevényszó (armée, brigade, sappeur, train stb.) került be,

9 amelyek azután a hétköznapi életben, elsősorban a magyar honvédek és csapattisztek használatában tovább torzultak. A békeidőszak megszokott törvényszerűségeit fölborító, megváltozott háborús élet- és viselkedésmód miatt, az idegen, mégis hamar természetessé váló nyelvi közegben minden addigi érték és szemléletmód átértékelődött, és új világnézeti tanulságokkal szolgált. Nem véletlen, hogy a háború végén Vaszary újabb stílusának körvonalai bontakoznak majd ki. Jegyzetek: 1 Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei. Bp., 1916. 160. 2 Juszkó Béla hadnagy például nemcsak rajzokat, hanem 1916 májusától alkalmi írásokat is küldött a Vasárnapi Újságnak, amelyek Hadi piktor naplója címmel jelentek meg. 3 A teljesség igénye nélkül: Zádor István: Egy hadifestő emlékei 1914-1918. Bp., é.n. [1933]; Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Emberek és szobrok. Bp., 1969. 49-67; Bokros Birman Dezső önéletrajza, levelezése, müvei. Sajtó alá rend. Kontha Sándor. Bp., 1974. 38-46; Maróti Géza emlékiratai. Lapis Angularis IV. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Szerk. Fehérvári Zoltán - Prakfalvi Endre. Bp., 2002. 4 Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. Szerk. Bardoly István. Bp., 2003. 5 Molnár i.m. (1. j.) 6 Szomory Emil: Művészet a háborúban. Az Újság, 1915. márc. 26. 3. 7 Molnár i.m. 28. (1. j.); MNG Adattár, Itsz.: 6216/1954 8 A sajtóhadiszállás művészeti kiállítása. Magyar Hírlap, 1915. szept. 26. 10. 9 Felszeghy Ediltrud: A császári és királyi hadsereg nyelve Magyarországon. Bp., 1938. 41-47.