Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

program helyszíne időközben egy újabb, kiegészítő elemmel gazdagodott. Előzményének tekinthető az 1917. évi VIII. törvénycikk, amely már a „most dúló háborúban" megkívánta a falvak, városok lakosságától, hogy méltó emléket állítson hőseinek.

1 Az 1924. évi XIV. törvénycikk pedig arról rendelkezett, hogy a „nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül" a világháborúban elesett katonák emlékére minden esztendő májusának utolsó vasárnapja nemzeti ünneppé - „Hősök emlékünnepe" - nyilváníttassák.

2 Ebben az évben a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jóváhagyásával pályázatot írt ki egy központi hősi emlékmű elkészítésére, amelyet a képzőművészként és színházi szakemberként egyaránt ismert, volt külügyminiszter, gróf Bánffy Miklós nyert meg. A Gellérthegy oldalába szánt terv végül geológiai problémák miatt nem valósult meg, viszont a közgondolkodásban a helyét a főváros ötlete vette át, hogy a párizsi „Soldat inconnu" mintájára hozzák létre az „Ismeretlen katona" sírját az Ezredéves emlékmű előtti téren. A végrehajtással - váratlan fordulattal - az előző pályázat bíráló bizottságának elnökét, Kertész K. Róbert államtitkárt bízták meg, aki saját tervei alapján, Lechner Jenő építész közreműködésével egy mészkő sírlapot formázó, stilizált kardmarkolattal díszített, monolit mészkőtömböt helyeztetett a honfoglaló vezérek lábaihoz az „1914-1918" és „Az ezeréves határokért" feliratokkal. Az avatás napját a következő „Hősök napja" dátumára, azaz május 26-ára időzítették. A nemzeti színű lobogóval letakart emlékkövet a testőrök és a koronaőrök díszsorfala vette körül. Mögötte pedig a hadizászlók alatt, a vörös bársonnyal bevont emelvényen hangzottak el Bethlen István miniszterelnök és Sipőcz Jenő polgármester köszöntő szavai. Vaszary festménye azt a pillanatot ábrázolja, amikor az ünnepség végén Horthy kormányzó az elvonuló csapatok díszmenetét fogadja. A távoli nézőpont szokatlannak tűnik, viszont a Műcsarnok előtti tribünről pontosan ezt a kivágást láthatták azok, akik meghívót kaptak az ünnepségre. A rendezőknek már az avatás előtt számolniuk kellett azzal a festményen is jól látható, szembeszökő méretbeli ellentéttel, ami a lovas kormányzó, a meghívott vendégek és résztvevők, valamint Árpád vezér alakja között fog mutatkozni. Bethlen beszédében egy ügyes fordulattal éppen ebből a nyilvánvaló látványból indult ki, s a „kishitűek" vélekedésének tartva a mögötte magasodó múlt s az előtte fekvő sírkő ellentétét, a következőkkel zárta beszédét: „Mégis csalóka e kép és csüggedt lélek képzelődésének szülötte, mert ha jól szemügyre veszem, előttem nem sírkő áll, hanem gránitból faragott fundamentuma az új Magyarországnak, amely annál hatalmasabb, annál hosszabb életű lesz, mentől több százezer fiának páratlan és hősi erényén épül az fel."

3 Kitüntetett haditudósítóként, meghívott főiskolai tanárként Vaszary bizonyosan nem akart sem hódoló, történelmi tablót, sem a fennálló rezsimet kritizáló képet festeni, még csak nem is az eseményeket pontosan rögzítő riportképben gondolkodott,

4 sokkal inkább arról van szó, hogy a színes és látványos eseménysor előhívta a „színpadi jelenetek" iránti fogékonyságát, s az első ecsetvonás után a vérbeli festő elnyomta benne a világháborúra emlékező átélőt. A festmény mégis akaratlan korképpé, a trianoni Magyarország hivatalos ünnepének és az elmúlt dicsőség fényében megmerítkező, történelmi nagyságot imitáló szereplőinek „reprezentatív" megjelenítésévé vált. Sz. Gy. 1 Magyar Törvénytár. 1917. évi törvénycikkek. Bp., 1918. 25. 2 Magyar Törvénytár. 1924, évi törvénycikkek. Bp., 1925. 166-167. 3 Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Statisztikai Közlemények, 69. köt. 1. sz. [1934] 364. A kötetben az előkészületek és az avatás pontos leírása megtalálható. Az itt közölt avató beszédek kisebb-nagyobb eltérésekkel a korabeli napilapokban is olvashatók. Az Emlékkő és a Millenniumi emlékmű felavatásának tágabb, kultusztörténeti összefüggéseihez ld. Sinkó Katalin: A továbbélő historizmus. A Millenniumi emlékmű mint szimbolikus társadalmi akciók színtere. In: A historizmus művészete Magyarországon. Szerk. Zádor Anna. Bp., 1993. 277-293; Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Bp., 2002. 34-35; Gerő András: Képzelt történelem. Bp., 2004. 227-232. 4 Vaszary az ünnepség előtt a még emberek nélküli helyszínről gyors ceruzavázlatot készített. „Az ismeretlen katona emlékkő leleplezési helyszínrajza". Beragasztott Vaszary-dokumentumokat tartalmazó kötet Révész István hagyatékából. MNG Adattár, 2440/2007/259-260.