Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - FÖLDI ESZTER: „...modern plakátot csinálni...". Vaszary János alkalmazott grafikai tevékenységéről

FÖLDI ESZTER „...modern plakátot csinálni..." VASZARY JÁNOS ALKALMAZOTT GRAFIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL „Nálunk felsőbb helyről úgy látszik, hogy kiadták az impulzust a modern stylus folytatására. Csakhogy az nem úgy van ám, mint a köpönyeggel, hogy ide-oda forgathatjuk. Erre születni kell, érezni, stb. Egyszerre modern plakátot csinálni annak, aki ellensége az ilyen iránynak - lehetetlen. Ferenczyn, Vaszaryn, szerény magamon kívül errevaló magyar művészt nem ismerek el ezidőszerint."

1

1899 júniusában Rippl-Rónai József így értékelte a magyarországi alkalmazott grafika helyzetét. Rippl-Rónai jó érzékkel emelte ki Vaszaryt, aki magyarországi, elismert festőként kitűnt művésztársai közül szerteágazó grafikusi tevékenységével. Hiszen, ahogy Lyka Károly írta 1899-ben: „A művészeti pályázatok nem mindig biztatók minálunk. [...] A művészek legjava elegánsan tartózkodik a részvételtől."

2 Vaszary éppen az a fiatal, akadémikus képzettségű, világlátott festőművész volt, akire a különféle művészeti pályázatok számítottak: ismerte az iparművészeti mozgalmat, és szívesen vállalt alkalmazott grafikai feladatokat. Ez irányú tevékenységére büszke is volt, 1900-ban egy levélben, amelyben önéletrajzát ismertette, Vaszary fontosnak tartotta megemlíteni: „Foglalkozom plakátfestéssel, készítettem az iparművészeti múzeum számára szőnyeg-terveket [...], könyv-külzeteket [ti. könyvborítókat]".

3 1899-ben Vaszary volt az egyik legtöbbet foglalkoztatott „modern" alkalmazott grafikus. 1898 elején a Képzőművészeti Társulat és a kiállítási bizottság tagja lett," bekerült a Nemzeti Szalon választmányába,

5 és a Műbarátok Körében is szerepet vállalt.

6 A számos megbízást valószínűleg a művészeti közéletben való aktív részvételének is köszönhette. 1898 és 1900 között elhalmozták alkalmazott grafikai és illusztrációs megbízásokkal, és az iparművészet néhány ágában is elkezdett dolgozni (szőnyeg-, bútor- és edénytervek). A Rippl-Rónai által kiemelt plakátok mellett Vaszary meghívókat, címlapokat, kottafedeleket is tervezett. Ezeket korábban nyomdászok készítették, csak a 19-20. század fordulójától vettek részt művészek vagy legalábbis művészileg képzett tervezők az előállításukban. így a pontos megnevezése sem alakult ki ennek a tevékenységnek, és arról sem volt egyértelmű a közvélekedés, hogy az iparművészet vagy a képzőművészet körébe tartozik-e. Tanulmányomban minden olyan művészi alkotást, amelynek előállítása nyomdai úton történik, alkalmazott grafikának nevezek - ez a kifejezés a korszakban egyáltalán nem létezett, de ma általánosan jobban érthető. (Napjainkban sokszor a - pontosabb - „tervezőgrafika" terminust használják, megkülönböztetve ezt a „képgrafikától", azaz az autonóm grafikai művek létrehozásától.) Elméletileg az illusztráció is az alkalmazott grafika körébe tartozik, mivel nyomdai úton sokszorosítják, és általában nyomdai terméket díszít. Vaszary illusztrációi azonban általában önálló kompozíciók, amelyek festészetéhez állnak közel, így nem a tervezőgrafika, hanem inkább a képgrafika körébe sorolandók. Ezért tanulmányomban Vaszary illusztrátori tevékenységével csak érintőlegesen foglalkozom, mert ezek a művek más elemzési szempontokat kívánnak meg. Vaszary - az eddigi adatok alapján - valószínűleg az 1890-es évek elején kezdte illusztrátori működését. Az MNG Adattára őriz egy 1891-es felkérő levelet, amelyben Kürthy Emil újságíró „rajzocskát" kér Vaszarytól a Magyar Hírlap karácsonyi melléklete számára.

7 A megbízás nem valósult meg. A kompozíciót, amely egy olvasó családot ábrázol, akikhez egy ruhátlan, csupán egy széles szalag által takart nőalak hajol le, kezében pálmaággal, a szignatúra szerint Eisenhut Ferenc rajzolta.