Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Tanulmányok: - ŐRINÉ NAGY CECÍLIA: Vaszary János iparművészeti tevékenysége
a Magyar Iparművészeti Társulat 1898-as karácsonyi kiállításán mutatták be/ 6 amelyen a közönség számos egyéb „magyaros" tervezést is láthatott. Áttekintő beszámolójában Diener-Dénes József azonban a nemzetközi modern felfogás túlságos térhódításától féltette a magyar iparművészet szépen elindult fejlődését, bár az előző évben éppen ő volt az, aki reménykedő megállapítást tett: „műiparunkat nemcsak teljesen modern, de teljesen nemzeti irányba is sikerült terelni, s ennek folytán módunkban lesz a párizsi világkiállításon külön individualitásképen megjelenhetni". 27 Valóban, a modern magyar iparművészet nemzetközi megmérettetésére az 1900-as párizsi világkiállításon került sor. A felkészülés jegyében az Iparművészeti Társulat pályázatot hirdetett modern szellemű, de magyaros iparművészeti alkotásokra, amelyek majd a világkiállításon képviselik hazánkat. Felkértek több, akkor már ismert képzőművészt, hogy vegyen részt az előkészületekben. Közöttük volt Nagy Sándor is, akit egyenesen párizsi tanulmányútjáról hívtak haza. Naplójának egyik részlete kordokumentum-értékkel bír: „Úgy emlékszem, hogy ez a kiállítás volt az Iparművészeti Társulat első nagyszabású erőpróbája. Ráth György korát meghaladó elevenséggel fáradozott azon, hogy két, eddig egymásnak ismeretlen elemet kovácsoljon össze: a művészeket és iparosokat. Azon múlt a siker, mint értik meg ezek ketten egymást. Minő fokán vannak az iparosok az ő mesterségüknek és mint tudnak a művészek alkalmazkodni az anyag természetéhez." 28 A világkiállításon Horti Pál, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Thoroczkai Wigand Ede müveivel együtt szinte természetes, hogy Vaszary János iparművészeti tervezéseit is bemutatták. A művész az 1899-ben, Németeleméren készült Juhászbojtár' 9 (kat. 320, 334) és a szintén ott szőtt Gólyák 30 (7. kép) című textilmunkáival szerepelt a világkiállításon, amelyek a legkorábbi faliszőnyegeinek tekinthetők. A Juhászbojtár főmotívumát a magyar népművészet szolgáltatta, központban a rátétes hímzésű szűrgallérral, a két szélmintában pedig a díszes bőrkulacs és dohánytartó stilizált motívumaival. A Gólyák című alkotás a falusi templomot, parasztházakat és a hazatérő, leszálló gólyákat rendkívül dekoratív módon, kevés eszközzel megjelenítve ábrázolja. Vaszary textiltervezői tevékenysége egybeesik festészetének korai, népi témákat feldolgozó korszakával. Kaposváron 1887-ben használt vázlatkönyvében már találkozunk a népi témákkal: botjára támaszkodó, tarisznyáját hátravető, kalapos juhász, kendős parasztasszony, gyermekét tartó fiatal nő, háziállatok, kazlak, házak rajzai tanúskodnak „gyűjtési" szenvedélyéről." A világkiállításon Kovalszky Sarolta munkájaként Horti Pál Repülő libák, valamint Falusi pár című kárpitjai szerepeltek. Körösfői-Kriesch Aladár csomózott szőnyegét a pozsonyi államilag segélyezett szövőiskola, míg Nagy Sándor kárpitját a Torontáli Szőnyeggyár nagybecskereki gyára vállalta el. Vaszary korai falikárpitjainak elkészítését szinte minden esetben Kovalszky Sarolta nevéhez, a németeleméri szövőműhelyhez köthetjük. A németeleméri kárpitokra jellemző az alul és felül hosszan meghagyott rojtként lógó láncfonal, valamint az is, hogy sem a tervező, sem a készítő jelzése nem szerepel rajtuk. 32 Vaszary János kárpitterveit többször is megszőtték, így az 1899-ben Németeleméren elkészített Juhászbojtár című kárpit több változatával is találkozunk, amelyeknél a fonalhasználat, a jelzés megléte támpontot ad mind az elkészítés idejére, mind helyére vonatkozólag. A két oldalon meghagyott láncfonal rojtként való alkalmazása jellemző a Gödöllőn szőtt szőnyegekre is. Az itt alkalmazott láncfonalak azonban igen töredezettek, így komoly feladatot adnak a restaurátoroknak. Kovalszky Sarolta németeleméri műhelyében 1901-ben készítette el Vaszary János terve után a Kislány cicákkal (kat. 322, 335) című kárpitot, amely az 1902-es torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon is szerepelt, ahol Vaszaryt kitüntető oklevéllel jutalmazták (8. kép), 33 Kovalszky Saroltát pedig ezüstéremmel díjazták. Radisics Jenő, aki a torinói kiállításon a nemzetközi zsűri alelnöke volt, büszkén állapíthatta meg a magyar iparművészet színvonalának emelkedését a párizsi kiállítás óta. 3 " A különféle lilák, a bordó, a mustárzöld és kék színhasználata, a folthatására épülő, az egymás fölötti síkokat hangsúlyozó, dekoratív kompozíciós megoldás, a formákat keretező, lendületes vonalvezetés jellegzetesen szecessziós alkotássá teszi a hangulatos népi életképet. Népszerűségére jellemző, hogy a gödöllői szövőműhelyben 7. Gólyák, faliszőnyeg, 1899 (lappang) R.: Magyar Iparművészet, 1900. 1-2. sz. 35 8. A torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás kitüntető oklevele, 1902 (kat. D25)
