Muladi Brigitta - Veszprémi Nóra szerk.: A festmény ideje – Az újraértelmezett hagyomány (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tanulmányok - Millenniumi realizmus. A kortárs magyar realista festészet természetrajza. Rieder Gábor

Millenniumi realizmus A kortárs magyar realista festészet természetrajza Rieder Gábor A láng őrzői A figurativitás hagyománya a huszadik századi nyugati festő­művészetben - a radikális neoavantgárd izmusok ábrázolóművészet­ellenes programjaitól függetlenül - sohasem szakadt meg. Bár a re­alista alkotókat kizárták a progresszivitás fő fórumairól, a szélesebb közönség és az avantgárd grand art közötti bizonytalan illetőségű senkiföldjén - R. B. Kitaj szavaival élve - tovább „őrizték a lángot". 1 Amerikában David Hockney, Nagy-Britanniában a Londoni Iskola (Francis Bacon, Lucián Freud, R. B. Kitaj stb.), Németországban Ger­hard Richter, Franciaországban pedig Balthus az aktuális divatirány­zatokkal mit sem törődve biztosították a klasszikus modern, figuratív festészet folytonosságát. A hetvenes-nyolcvanas évek Új festészete (heftige Malerei, transzavantgárd) ehhez az izolált formában to­vábbélő, expresszív alapokon álló modernista formanyelvhez tért vissza, visszaerőszakolva az élvonalba az olaj-vászon technikát és a hagyományos mimésziszt. Mindeközben, a hatvanas évek derekától kezdve, az amerikai gyökerű, fotografikus minőségű hiperrealizmus rendületlenül hozta kései virágait. 2 A fotografikus médiaképeken alapuló hiperrealizmus és a továbbörökített figuratív expresszioniz­mus vegyes házasságából született meg a kilencvenes évek sokszínű, gazdag, világszerte jelentős szerepet játszó realista piktúrája, szét­választhatatlanul összefonódva a vele együtt felcseperedett új mé­diumok (tévé, videó, számítógép) képi univerzumával. Az új figuratív tendenciák az ezredfordulón kerültek koncentrált megakiállítások formájában az érdeklődés (és a progresszió) közép­pontjába. 2002—2003 között a „Kedves festő fess meg... "című uta­zó kiállítás Párizsban, Bécsben és Frankfurtban is látható volt. A ván­dortárlat Francis Picabia erotikus fotókat másoló vásznaival indulva tizenhét festőt mutatott be, akik a figurativitást konceptuális tarta­lommal és média-utalásokkal töltötték meg. A cím Martin Kippenber­ger nyolcvanas években született sorozatára utal, amit a művész egy precíz moziplakátfestő, Mr. Werner segítségével kivitelezett. A Kip­penberger-féle akcióhoz hasonló média- illetve médiumkritika - az Art Forum recenzense szerint - a nemzetközi színtéren az ,,[...]elsőd­leges paradigma: a kiállításon ezért a figuratív festészet kritikai po­tenciálja nem a közvetlen megfigyelések és személyes benyomások hagyományos minőségeiből származik, hanem inkább a tapogatózó stílusból, az előképből, a technikából, a képből és a metaforából. A »Cher Peintre« olyan festészetről szól, ami a festészeten gondolko­dik: reflexív, öntudatos, tudatában van a médium kritikai végjáté­kának, de sosem mond le a jelentésalkotás és a csábítás állandó le­hetőségéről." 3 A fő hangsúlyok ellenére, a millenniumi festészet tág játékteréről árulkodik a frankfurti Deutschemalereizweitausenddrei című tárlat (Kunstverein, 2003) és a londoni Saatchi Galéria öt részes kiállítássorozata, A festészet diadala (2005-től) is. Az utóbbi válo­gatás például azzal húzza alá a figuratív (és nonfiguratív) festészet sokszínűségét, hogy egymás mellé állítja Peter Dóig fátyolos figura­tivitását, Hermann Nitsch absztrakt akció-festészetét, Muntean &. Rosenblum ál-klasszikus életképeit, Thomas Scheibitz vidám, pop-os műveit és Dirk Skreber hiperrealizmusát is. 4 Hosszú paradigmaváltás A magyar színtéren ezzel párhuzamosan (több-kevesebb eltéréssel) hasonló változások zajlottak le, bár a Kádár-korszak ellenzéki etho­szának formaiinjában tartósított avantgardizmus csak lassan mon­dott le nehezen kiharcolt pozícióiról. A korábban kikristályosodott teoretikus ellentétpárok (avantgárd vs. giccs, popkultúra vs. magas művészet, majd avantgárd vs. posztmodern) a rendszerváltozás után is polarizálták a művészetről való gondolkodást. 5 Ez a kérlelhetetlen avantgardista attitűd jelenik meg Kemény György őszinte és nyers fotórealizmus-kritikájában: „Ugyanakkor visszajött az olajjal vászon­ra festés. Én ezt nem komplikálnám annyira, mint az erről szóló sok cikk és elméleti fejtegetés. Egyszerűen visszatért a naturális-ember­ábrázoló, gyakorlatilag 19. századi festészet. A nagy művészeti forra­dalmak után visszatértünk ehhez. Hiába hivatkoznak az amerikai hi­perrealizmusra, amely a pop arttal párhuzamosan a hatvanas években ment, ez már nem ugyanaz. Azt gondolom, ez megélhetési festészet. Egyre inkább látom: fiatal festőművészek kutyust és virágot feste­nek. Üzletházakban, irodákban, bankokban látod lógni ezeket, elad­ták, valakik pedig megvásárolták, és szó sincs arról, hogy ez a szel­lemi progresszió része." 6 A figurativitás és a realizmus előretörését a kilencvenes évek elejétől fogva értetlen döbbenet fogadta. Pedig sorra rendezték az emigráns mesterek (Csernus Tibor, Konkoly Gyula, Méhes László) realista tárlatait, miközben Szűcs Attila sfumatós, me­tafizikus festészete, Kósa János posztmodern idézetekkel tarkított pszeudo-historizáló jelenetei és Hajdú Kinga sejtelmes csendéletei is feltűntek a színen. 1995-ben Lajta Gábor még így töprengett: „Bizo­nyára sokan vitatják, hogy a küszöbön túl egy új figurális művészet kezdődne. És bizonyára sokan gondolják azt is (még mindig), hogy a fénykép, a film teszi feleslegessé az emberábrázoló festészetet." 7 Bizonyára jól látta. Az első trend A váltás az ezredforduló táján köszöntött be. „Az 1999-es Csernus­féle Hogarth-ciklus már reveláció volt. A csata eldőlt. Kell az új realitás. A szocreál rossz emlékű figurativitása után először lehetett békésen örülni egy jó festő látványhoz (is) igazított, tradíciókból táplálkozó festészetének." 8 A Trafó Galéria fiatalokat bemutató kiállítását kö­vetően Hornyik Sándor az Új Művészet hasábjain üdvözölte az új fo­tórealista művészeket. 9 A Műcsarnok millenniumi szalontárlatán pe­dig (Dialógus, 2000—2001) - szemben az 1997-es, Olaj/vászon címet viselő korábbi seregszemlével - a realista alkotások már a hangsúlyos főhelyeken szerepeltek. A Balkon kritikusa szerint: „[...] az entrée a figuratív festészet előtérbe kerülését hangsúlyozza, helyesen ítélve meg az ezredforduló tradicionális festészetébe óhatatlanul benyo­makodó vizuális változást, melyet a számítógép-használat, illetve a tömegmédiumok (videó, óriásplakát stb.) elterjedése erősített fel." 10 A millenniumi tárlatot követően megszaporodtak a - szorosabb ér­telemben vett realista - festészet körében születő kiállítások és recenziók. 2001-ben pedig színre lépett a Képzőművészeti Egyetem frissen lediplomázott új realista nemzedéke: Győrffy László, iski Ko­csis Tibor, Kupcsik Adrián valamint a külön utakon járó László Dá­niel. 11 A kereskedelmi galériák gyorsan lecsaptak az új jövevényekre,

Next

/
Thumbnails
Contents