Veszprémi Nóra - Szücs György: Budapest szétlövetése. Pauer Gyula ’56-os sztéléi (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

csak — már egész közel voltunk - óriási kondulással, mint száz harang együttes szólama, ledőlt a hatalmas bronz tömeg. Néma csend lett. Utána sivalkodás. Es ismét úgy döntöttünk Sándorral, hogy hazamegyünk. Otthon Hazamentem. Szüleim rettenetesen föl voltak háborodva, hiszen alig múltam 15 éves, és innentől kezdve nem engedtek ki a lakásból. Velük kellett mennem az óvóhelyre, illetve mindenhova, ahol tartózkodni lehetett. Ritkább esetekben, amikor apám belátogatott a gyárba, én is kimerészkedtem. Volt ugyan egy Pajtás fényképezőgépem, de nem vittem magammal. Utólag visszagondolva nem is lett volna értelme — úgyse tudtam volna előhívatni, és otthon nem laboráltam. Elszökdöséseim során láttam megközelítően ugyanezeket a helyszíneket, láttam az utcán a halottakat, a mésszel leöntött hullákat, és rugdostam a vörösréz ágyúhüvelyeket - azok kolompoltak az utcán keresztbe és jó nagy zajt csaptak. Minden utcában legalább egy tank volt. Egy néprádiónk volt, amelyen egyetlen csatornát, a kormány csatornáját lehetett venni (egyébként is csak egy párt volt). Azon klasszikus, rosszabb esetben esztrád zenéket közvetítettek. Híreket nem tudtunk, csak felszólításokat hallottunk, hogy: „Aki még most leteszi a lőfegyvert, és abbahagyja, annak semmilyen bántódása nem lesz. Most a legfontosabb a rend, a béke és a nyugalom." Sem az ÁVH, sem a rendőrség nem kapott semmilyen parancsot. Közben a környéken lakó szegények - egyebek se laktak ott kirabolták a Rákóczi téri csarnok pincéjéből a krumplit, hogy legyen mit enni. Egy pék működött a Rákóczi tér sarkán, ahol korábban férfi fodrász - borbély — működött. Ettől kb. 60 méterre állott egy tank. Kenyérért természetesen sorba kellett állni. Ijesztő vállalkozás volt ez. A házban egy halottunk is volt, akit lelőttek — de lőttek a tetőkről, párkányokról és tankokról, sőt ágyúból is. A Kisfuvaros utca Népszínház utca és Nagyfuvaros utca felőli végein felszedték az utcakövezetet, és majd két méteres barikádokat emeltek, mert ha egy tank bejött volna az utcánkba, én valószínűleg ezt a szöveget sohasem tudom elmondani. Később megtudtam, hogy az események hogyan is zajlottak. A szovjet erők parancs híján kivonultak Budapestről. így egy nap győzelmet élt át Budapest november 3-án. Rövid öröm volt. Másnap szomorú reggelre ébredtünk, már Vecsésnél visszafordultak a tankok moszkvai parancsra, és a teljes hadgépezet minden erejével és válogatás nélkül elkezdte szétlőni Budapestet. Alig telt el néhány nap, és az összecsapás kimenetele végképp eldőlt. A fellépő zűrzavarban azonban, annak következtében, mégis sikerült néhány fontos középületet, mint a Köztársaság téri pártház stb., bevenniük a magyar felkelőknek. Csúfos módon meglincselték a védőket, majd kiteregették őket pellengérre, megbecstelenítve hulláikat. A megbccstclenítés formáiból olyanokat láttam,