Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Hatodik fejezet. Romantika

Petrarca és Boccaccio kortársa volt. Az újabb kutatások szerint a táblakép a firenzei Puccio di Simone munkája. A Mária koronázása egy oltárretábulum középképe volt, amelynek oldaltáblái a City of York Art Galleryben találhatók. 6-30 Keresztrefeszítés 1345-1348 Bernardo Daddi Firenze (?) 1290-1295 körül - 1348 Tempera, nyárfa 53,7 x 27,5 x 2,4 cm Proveniencia: 1844-es szerzemény Lindenau-Museum Altenburg Ltsz.: 14 6-30 Az altenburgi múzeum Keresztrefeszítés-képe, amely egy triptychon középső táblája volt. és amelynek szárnyai lappanganak, 1345 és 1348 között készült. A keresztrefeszített Krisztus körül sirató angyalok lebegnek. A balra látható írásszalagok, amelyeken Krisztusnak Máriához és Jánoshoz intézett utolsó szavai olvashatóak („Asszony, ímhol a te fiad!" és „Azután monda a tanítványnak: ímhol a te anyád!"), Krisztust éppúgy összekötik a gyászolókkal, mint a Máriáéval találkozó pillantása. A másik oldalon a százados szavaival és mozdulatával egyaránt a haldokló Krisztusra utal: „Bizony, Istennek Fia vala ez". Hatszögletű nimbusza kiemeli a farizeusok és légionáriusok közül, és a szentekhez teszi hasonlóvá. Bernardo Daddi ezt a képét Giotto műveinek ismeretében festette, aki olyan, erőteljes realizmustól átitatott monumentális festői stílust hozott létre, amely még a 15. század elején is iskolateremtő hatást fejtett ki. Közvetlen követői közül Bernardo Daddi a legjelentősebbek közé tartozott, aki azonban lírai megközelítésében és színhasználatában a sienai festészet nyomdokaiban járt.