Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
Negyedik fejezet. A felvilágosodás útjai
Negyedik fejezet A felvilágosodás útjai A 18. század közepén Európa nagy részén olyan alapvető átalakulás ment végbe, amelynek gyökerei egy általános filozófiai és politikai irányváltáshoz nyúlnak vissza. Ez komolyan hatott a gyűjtéstörténetre is, amelyet korábban az uralkodói pompa és a dinasztikus-territoriális önkifejezés határozott meg. A felvilágosodás hatására a gyűjtemények jellege és főként felfogása alapvetően megváltozott. A múzsák udvara elsősorban az irodalomnak és a zenének adott otthont Weimarban, ezt Anna Amália szász-weimareisenachi hercegnő hozta létre. Anna Amália fia, Károly Ágost és kultuszminisztere, Johann Wolfgang Goethe - a felvilágosodás szellemének megfelelően - megnyitották a weimari műgyújteményt, hogy fiatal művészeket képezzenek benne a klasszicizmus szigorú szabályai szerint. Az itáliai utazások előmozdították az ókorral való foglalkozást. Ebben fontos szerepet játszott a Rómában élő Johann Joachim Winckelmann, aki az antik emlékhelyek főinspektoraként tevékenykedett, írásai és tanulmányútjai, amelyekre illusztris vendégeket vitt magával, alapvetően befolyásolták a római és görög antikvitásról kialakuló képet, és ezáltal a német klasszicizmust is. Goethének a természettudományok iránti érdeklődéséről tanúskodnak azok a technikai eszközök, amelyeket színtanának kialakításában használt fel. Anna Amália híres könyvtára, valamint a gyűjtemények a felvilágosodás eszméit közvetítették. A kortárs kiadású könyvek alapvetően a történelemmel, az asztronómiával és a földrajzzal foglalkoztak, és még ma is az őket átjáró tudományosracionális szellemi tartásról tanúskodnak. A folyóiratokban esztétikai és művészi kérdések mellett aktuális politikai eseményeket is tárgyaltak, ezáltal pedig a felvilágosodás eszméinek terjedését szolgálták. Ennek a korszaknak legjelentősebb uralkodói személyisége III. Lipót Frigyes Ferenc anhalt-dessaui herceg volt. Wörlitzi kezdeményezései a jövőbe mutató, felvilágosult reformok mintáiként szolgáltak Németország-szerte. Elfordulása Poroszországtól, átfogó törekvései az alattvalók sorsának javítására, Jean-Jacques Rousseau és más gondolkodók eszméinek radikális megvalósítása - ezek a tettei páratlanok voltak. Ferenc herceg világnézetének középpontjában az embernek és a művészetnek a természethez való újfajta viszonya állt. E gondolatok megvalósítása révén a wörlitzi kastély és annak parkja az ún. tájkertek első példájaként ideális modell-létesítménnyé vált. Séta közben számos építmény és emlékkő készteti itt elmélkedésre a látogatót.
