Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Harmadik fejezet. Barokk pompa és barokk dallamok

révei, Wilhelminével folytatott levelezésében gyakran gúnyolta az udvari társaság tagjait oly módon, hogy Ragotin életéből vett személyek neveit adta nekik. Frigyes csak később, 1766-ban, Wilhelmine halála után vásárolta meg a festménysorozatot, és külön e műveknek - egyszersmind nővére emlékére - rendezte be a Neues Palais földszintjén az ún. Ovális Kabinetet. Irodalom: Kat. Berlin 2004c, 74. skk. s. K. 3-33 Barbarina Campanini, a La Barbarinaként említett táncosnő 1745 körül Antoine Pesne Párizs 1683 - 1757 Berlin Olaj, vászon 137 x 107 cm Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg Ltsz.: GK I 5336 3-34 Marianne Cochois közönség előtt táncol 1745 Antoine Pesne Párizs 1683 - 1757 Berlin Olaj, vászon 78,5 x 107 cm Jelzés jobbra lent: „Ant. Pesne feet 1745" Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg Ltsz.: GK I 4192 Marianne Cochois 1742-ben szólótáncosnőként került a berlini királyi operához. Barbarina portréjához hasonlóan II. Frigyes ezt a képmást is, amelyen Pesne a kevésbé ismert kolléganőt örökítette meg, kiemelt helyen őrizte (vö. Kat. 3-33), az 1945-ben megsemmisült potsdami kastély királyi lakosztályának koncertszobájában a csembaló fölött lógott. A terem dekorációja, amelybe ez a mű is illeszkedett, a Frigyes-kori rokokó legszebb együttesei közé tartozott. Pesne a kompozíciójához - amelyben egyesül a fêtes galentes műfaja a szerepportréval - Nicolas Lancret-nak a Párizsban ünnepelt táncosnőt, Camargót ábrázoló műveit vette előképül. A Pesne képéhez legközelebb álló változat Henrik hercegnek, II. Frigyes fivérének gyűjteményében volt található (ma