Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Harmadik fejezet. Barokk pompa és barokk dallamok

3-6 (2) Visszatérés a vadászatról 1660-1665 körül Philips Wouwerman Haarlem 1619- 1668 Haarlem Olaj, tölgyfa 45,5 x 64,5 cm Jelzés balra lent: „PHILS.W." Proveniencia: a párizsi Pasquier-gyűjtemény hagyatékából, 1755 Gemäldegalerie Alte Meister, Staatliche Kunstsammlungen Dresden Ltsz.: Gal.-Nr. 1439 Ld. Kat. Bonn, 131. 3-7 Kikötő világítótoronnyal Johannes Lingelbach Frankfurt am Main 1622 - 1674 Amsterdam Olaj, vászon 109,8 x 89,5 cm Jelzés jobbra: „I. LINGEL BACH fecit" Proveniencia: vétel a lipcsei húsvéti vásáron, 1751 Gemäldegalerie Alte Meister, Staatliche Kunstsammlungen Dresden Ltsz.: Gal.-Nr. 1627 Ld. Kat. Bonn, 132. 3-8(1) Ideális táj pálmával Jan van Nickelen Haarlem 1656 - 1721 Kassel Olaj, vászon 57,5 x 73 cm Proveniencia: vétel a lipcsei húsvéti vásáron, 1751 Gemäldegalerie Alte Meister, Staatliche Kunstsammlungen Dresden Ltsz.: Gal. Nr. 1538 3-8 (2) ideális táj vízeséssel Jan van Nickelen Haarlem 1656- 1721 Kassel Olaj, vászon 57,5 x 73 cm Proveniencia: vétel a lipcsei húsvéti vásáron, 1751 Gemäldegalerie Alte Meister, Staatliche Kunstsammlungen Dresden Ltsz.: Gal. Nr. 1539 Jan van Nickelen először Haarlemben működött, ahol 1688-ban felvették a festőcéhbe. 1712-ben Düsseldorfban János Vilmos pfalzi választófejedelem szolgálatába állt, majd 1716-tól Kasselben Károly hesseni tartománygróf udvari festője volt. Művészetére azok a németalföldi mesterek hatottak, akik a 17. század végének itáliai festészetét közvetítették északra. Úgy tűnik, van Nickelen nem járt Itáliában, az azonban lehetséges, hogy festőtársainak művei inspirálták épületekkel és staffázsfigurákkal élénkített ideális tájképeit. Ennek a műcsoportnak két kiemelkedő darabja párt alkotva 1751 óta Drezdában található. Az Ideális táj pálmával lágyan induló, sziklás meredéllyé alakuló tájat ábrázol. A mű bal oldalán - a képet mintegy féloldalról keretezve két lombos fa áll. Egy kis erdő előtt, tó partján szentélycsarnok és más, antik hatást keltő épületek láthatók. A messzi tájat több, egymást követő fény-árnyékos zóna tagolja horizontálisan, ami a 16. század végének és a 17. század elejének flamand festészetére emlékeztet. Pandanja, az Ideális táj vízeséssel hasonlóan komponált tájat mutat. Az itáliai jellegű vidéket bal felől ismét fák határolják, középen egy hegyi tó partján antik körtemplom áll, ezen keresztül távoli hegyvonulathoz vezeti a tekintetet a festő. A párdarabhoz hasonlóan itt is kissé modorosnak ható staffázsalakok nyilvánvalóan más kéztől származnak. Irodalom: Woermann 1887, 1538, 1539. sz.; Kat. Hamburg 2002b, 33, 34. sz.; Kat. Berlin 2002, 70, 71. sz. Harmadik fejezet