Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Első fejezet. Martin Luther és a reformáció

Első fejezet Martin Luther és a reformáció A lutheri reformáció olyan korszakfordulót jelentett, amely messzire ható társadalmi és politikai következményekkel járt - nem utolsó sorban a művészet és az éppen kialakulóban lévő múzeumkultúra terén. A reformációval és a protestáns képrombolással megkezdődött a művészet szekularizációja: miután a műalkotások többé nem a vallási összefüggésekhez kötődtek, egyre inkább az esztétikai érdeklődés tárgyává váltak. Luthernek a búcsúcédulákkal való kereskedés ellen intézett támadását, amelyet 1517-ben 95 pontba szedett téziseiben fogalmazott meg, a protestáns képrombolás követte. Sem a képek imádása, sem az egyház számára tett jámbor adományok, sem a festményekben, szobrokban és oltárokban testet öltő alapítványok nem hozhatnak megváltást az embernek: ebben egyedül az igaz hit játszhat szerepet. Az egyházban eddig az a felfogás uralkodott, hogy az embereket - különösen a laikusokat - képekkel hatékonyan lehet tanítani, a reformátorok szerint azonban egyedül Isten igéje áll a hit gyakorlásának középpontjában. A képrombolásnak, amely Luther működésének helyéről, Wittenbergből indult ki, igen sok műalkotás esett áldozatul. Maga Luther végül visszafogta a képrombolókat: a képek nyelvét inkább megreformálni akarta, semmint teljesen kiiktatni. Ezért is jelentek meg bibliafordításai az 1520-as években illusztrációkkal. Id. Lucas Cranach személyében találta meg azt a festőt és egyenrangú harcostársat, aki a képek reformációját művészi igénnyel valósította meg. A reformáció mozgalmának sikerében jelentős szerep jutott azoknak a röpiratoknak, amelyeknek terjesztését a Johannes Gutenberg által kifejlesztett, mozgatható betűket használó könyvnyomtatás, az akkor még új médium tette lehetővé. A reformációt olyan világi uralkodók is támogatták, mint Bölcs Frigyes szász választófejedelem, aki egyúttal az első jelentős gyújtok egyikének számít német földön. Frigyes megpróbálta elkötelezni maga mellett a korszak vezető művészeit, azért is, hogy minél több saját kezű, egyedi alkotást birtokolhasson. Más jelentős mestereket - így a nürnbergi Albrecht Dürert - is ellátott megbízásokkal.