Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Jutta Penndorf - Hartmut Dorgerloh: A Konferenz Nationaler Kultureinrichtungen kiállítása elé

A Konferenz Nationaler Kultureinrichtungen kiállítása elé A budapesti Magyar Nemzeti Galéria a második állomása a Nemzeti kincsek Németországból. Luthertől a Bauhausig című kiállításnak, amelyet első alkalommal 2005. szeptember 30. és 2006. január 8. között Bonnban, a Kunst- und Ausstellungshalle der Bundesrepublik Deutschland épületében mutattunk be. A kiállítás, amely ötszáz év művészet- és kultúrtörténetét öleli fel, a német újraegyesítés tizenötödik évfordulójára jött létre az új szövetségi tartományok és Berlin 25 múzeumának és gyűjteményének közreműködésével. A résztvevő intézmények közül 23 egyúttal a Konferenz Nationaler Kultureinrichtungen (KNK, Nemzeti Kulturális Intézmények Konferenciája) nevű szervezetnek is tagja. A bonni kiállítás kurátora, Norman Rosenthal, a londoni Royal Academy kiállítási igazgatója - akinek hálás köszönetet mondunk munkájáért - a gyűjtés kultúrtörténetét mutatja be a reformációtól egészen a 20. század kezdetéig. Ebben a történetben maga a nemzet elevenedik meg, annak gyökereit, növekedését, végül pedig a „kultúrnemzetben" kiteljesedett formáját látjuk itt magunk előtt. A rendező tudatosan választotta a nemzetiszocialisták által bezárt és elüldözött Bauhaust a kiállítás záró fejezetének témájául. Fontos volt és továbbra is fontos az a kérdés, hogy a nemzetiszocialisták rémuralma, illetve a művészeten és a kultúrán akkor elkövetett erőszak, valamint a háború és Németország kettéosztása után mi maradt még meg abból a kulturális örökségből, amelynek gyökerei a ma Németország keleti részében található területeken fekszenek. Mi maradt ebből a gazdag kulturális örökségből, amely a szerencsés korszakokban Európa bármely tájáról, Keletről vagy Nyugatról, Északról vagy Délről érkező hatásokat is képes volt összekötni? A német egyesítés Európa nélkül elképzelhetetlen. Határainak megnyitásával Magyarország nagyban hozzájámlt Németország újraegyesítéséhez, ezen túlmenően pedig Európa egységéhez is. Budapest éppen ezért különösen alkalmasnak tűnik a kiállítás Németországon kívüli bemutatására, amely ahhoz is hozzájárul, hogy a kölcsönös művészeti és kulturális hatások mellett bizonyságot szerezhessünk a két ország folyamatos történelmi kapcsolatairól. Ebből az alkalomból a KNK tagjai ismét megnyitják kapuikat, és nem csupán kölcsönzőként, hanem a kiállítás társszervezőiként is. Itt szeretnénk őszinte köszönetet mondani az intézmények és munkatársaik hathatós segítségéért. Első helyen említjük meg Martin Rothnak, a KNK egykori titkárának és a Staatliche Kunstsammlungen Dresden főigazgatójának és Hellmut Seemann-nak, szintén egykori titkárnak és a Klassik Stiftung Weimar elnökének a nevét, akik felvállalták ennek a jelentős munkának a felügyeletét. Amikor a KNK 2002-ben Halléban megalakult, a Kulturstiftung des Bundes (Szövetségi Kulturális Alapítvány) jóvoltából rögtön beköltözött irodáiba, ahol Hortensia Völckers és Alexander Farenholtz fogadott bennünket, hogy egy tervezett kiállítás koncepciójáról folytassunk eszmecserét. Ez volt a kezdete annak a konstruktív együttműködésnek és nagyvonalú támogatásnak, amely ma is töretlen. Nekik különösen hálásak vagyaink. Ugyanígy szeretnénk köszönetet mondani az Auswärtiges Amtnak (Külügyi Hivatal) és a magyarországi német nagykövetségnek, amelyek szintén támogatták a budapesti kiállítás létrejöttét.