Szücs György szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Családi vezető (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/2)

NAGYBÁNYA - A MODERN MAGYAR TÖREKVÉSEK HELYSZÍNE Hollósy Simon 1886-ban alapította meg szabadiskoláját Münchenben. Az esti kávéházi beszélgetések, művészeti viták adták az ötletet, hogy modern művészeti iskolát működtessen idehaza. Elképzeléseinek alapja a nyári, lehetőleg vidéki, szabadtéri (plein air) festés, tehát a természetelvű (naturalista) látásmód kialakítása volt. Szándéka találkozott a nagybányai Thorma János és Réti István törekvéseivel, akik azt javasolták, hogy az egész iskola költözzön Nagybányára (ma Baia Mare, Románia). A művésztelep és iskola 1896-ban alakult meg, 1902-től pedig olyan szabadiskolaként működött tovább, ahová minden előképzettség nélkül bárki jelentkezhetett. A század elejétől kezdve több újító szellemű fiatal dolgozott itt, ők egy idő után túl akartak lépni a plein air szemléleten, s 1906-tól már szívesebben igazodtak a Matisse-kör festésmódjához, mint mestereik stílusához. Czóbel Béla, Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Galimberti Sándor, Dénes Valéria tartoztak ebbe a „neós" társaságba. A Franciaországból hazatérő festők - így elsősorban Czóbel Béla - Párizsban festett képeikkel hatottak a többiekre. Párizsi tapasztalataikat Nagybányán felhasználva új stiláris eredményekre jutottak. Többnyire a szabad természetben festettek, de inkább a dekoratív, színes felületekből való térfelépítéssel kísérleteztek. Neósok: azok a Párizsban járt nagybányai művészek, akik a művésztelepen meghonosodott természetelvű, naturalista szemléletmóddal szemben a legfrissebb francia hatásokat - elsősorban a fauvizmust - képviselték idehaza. Kibontakozásuk 1906-1908 tájára tehető. Képeiken nem a fauvizmus tiszta formája, felszabadult festésmódja, hanem annak megszelídített, más hatásokat is felhasználó változata tükröződik. Vessük össze az állandó kiállításon (2. emelet) látható, 1902-ben keletkezett Ferenczy Károly Márciusi est című művét a kiállításon szereplő neósok nagybányai tájképeivel! Figyeljük meg a képek színvilágát, térérzékeltetését, fény-árnyék használatát! A nagyvárosi festészet nem voltjellemző a modern magyar képzőművészetre. A magyar Vadaknak a városi témát sokkal inkább Párizs, mint Budapest adta. Többségüknek a nagyváros a tanulás, a kiállítási lehetőségek és a társadalmi kapcsolatok miatt volt fontos. A művésztelepek nem a fővárosban, hanem vidéken működtek, így a nagyvárosi tematika helyett a tájképek domináltak. A táj jellegéből adódóan a nagybányai festményeket más légkör, más motívumok jellemzik. Míg Collioure-ban a folytonosan mozgásban lévő tenger, addig Nagybányán a hegyek, völgyek, a kis bányászházak határozták meg a látványt. Thorma János tanítványaival Nagybányán, 1910-es évek