Szücs György szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Családi vezető (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/2)

Galimberti Sándor: St.-Raphael, 1912 körül. Magántulajdon Nemes Lampérth József: Önarckép, 1911. Magyar Nemzeti Galéria A magyar Vadak tevékenysége legteljesebben 1906-1910 között bontakozott ki, de még egy utolsó lendületet kapott a Galimberti-házaspár (Dénes Valéria és Galimberti Sándor) egyfelől spontán színhatásokra, oldott ecsetvonásokra, másfelől a kubizmus szerkezeti elveire épülő művészetében. Az irányzat képviselői a látványt geometrikus formákra egyszerűsítették, melyeket határozott kontúrral vettek körül. Ez jellemző Galimberti Sándor St.-Raphael című festményére. A kevésbé sűrű festékkel, spontánabb gesztusokkal, laza ecsetkezeléssel megfestett kép további különlegessége a sajátos „görbülő perspektíva". Szintén a kubizmus hatása érvényesül Perlrott Csaba Vilmos Lány gitárral című képén is. A kubizmus irányzata a klasszikus ábrázolástól eltérő, új térszerkesztési módot teremtett. A művészek a geometrikus elemeket hangsúlyozták alkotásaikban. A látványt mértani alapformákra egyszerűsítették, ezért a színt eleinte barnásszürkére redukálták. Később a tárgyak felbontásával kísérleteztek, s a látványrészeket különböző látószögekből festették meg. Pablo Picasso 1907-ben készült Avignon! kisasszonyok című képét tartják az első kubista alkotásnak. A kubizmus jelentős képviselője még Georges Braque és Juan Gris. 1911-ben szerepeltek először közös tárlaton a Salon des Indépendants kiállításán. Ezek a festők előszeretettel alkalmazták a színfokozatokat és a színkontrasztokat. A rózsaszínek és lilák színárnyalatainak gazdagságát figyelhetjük meg Nemes Lampérth József Önarcképén.