Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - BARKI GERGELY: Párizstól a Paradicsomig. Utazás a magyar Vadak aktjai körül

megfertőzött a nagybányai neós mozgalom modernsége. A Nyolcak első, 1909-1 910-es, Új Képek című kiállításán bemutatott aktos kompozíciója viszont már túlmutat rövid, tulajdonképpen csak 1908-ra korlátozódó fauve-os periódusán. Ott kiállított Birkózók című festménye lappang, vad színvilágáról csupán a korabeli lapok kritikáiból értesülünk, de fekete-fehér reprodukciója, valamint a festményről készült korabeli karikatúra (29., 33. kép) a rendelkezésünkre áll.

51 A fürdőző téma hagyományosabb, női változatainál szintén nagy fokú stíluskeveredés tapasztalható. Boromisza Tibor Fürdőzők című képén (kat. sz. 83.) jobban érvényesül a kor stílusdivatja, a szecesszió dominanciája, s a fauve-ok hatása csak nagyon áttételesen érzékelhető. Zöldes reflexeket ugyan ő is alkalmaz a pointilista ecsetvonásokkal modellált testfelületeken, de a festmény egésze távolról sem tükrözi azt a modernséget, amely például Berény aktjaira jellemző. Erősebb fauve-befolyas tapasztalható Réth Alfréd azonos időszakban készült fürdőző nőket ábrázoló aktos kompozícióin (11. kép). Márffy kaposvári aktját (kat. sz. 167.) extrém koloritja avatja a magyar műtárgy-együttes egyik legfauve-osabb darabjává, de a merészen egymás mellé helyezett vad színek kaleidoszkópszerű kavalkádja ebben az esetben is lágyan ívelő, szecessziós kontúrvonalak abroncsába szorítva jelenik meg. 1909 és 1910 fordulóján a Fürdő nők című vásznának (kat. sz. 1 70.)

52 konzervatív szemlélői viszont a női testek indokolatlanul harsány színvilágával, kicsavart pózaival tudtak legkevésbé megbékélni, holott a művész ennél a festményénél sem tudott teljesen elszakadni az akkorra már szélesebb körben elfogadott szecesszió dekoratív vonalvezetésétől. Márffy ugyanakkor nagyon is naprakész művet alkotott. Vlaminck vagy Othon Friesz 1907-1908 körül festett aktos kompozícióival összevetve számos analóg vonást fedezhetünk fel, amelyek kapcsán a kortárs amerikai kritikus, Gelett Burgess azt állapította meg, hogy „ezt már nem kell a fauve-ok iskolájának neveznünk. Ez egy neoklasszicista mozgalom."

53 Az 1907-es budapesti Gauguin-kiállítás művészgenerációkra ható stiláris aspektusai mellett fontos szót ejteni a tárlat hasonló módon érzékelhető tematikai befolyásáról is. Gauguin hús-vér tahiti nőinek paradicsomi meztelensége revelációként érte a magyar művésztársadalmat, aminek következményeként számos táji környezetben ábrázolt „primitív szépségű" női akt született magyar festők ecsetje alatt. A kritikusok egy része, ragaszkodva a már bevett kategóriákhoz, egyszerűen Évaábrázolásokként interpretálta az új felfogású, általában álló női aktokat. A konzervatív kritika egyik legélesebb hangú szócsöve, KézdiKovács László például így írt Czóbel és Berény Salon des lndépendantson kiállított női aktjairól 1908 tavaszán: „Hogy Czóbel »Évá«-ja olyan mint egy rózsaszínre kifestett léggömb, legyező alakú kezekkel és lábakkal, melyek úgy állnak, mint szélmalom kerekei - az egészen természetes. És mindez lila kontúrok közé simán bemázolva. Berényi [sic!] Évá-ja ugyanez kisebb kiadásban. Ő tehát már utánozza Czóbelt, a nagy mestert.'"

4 Maurice Denis szintén reflektált Czóbel kiállított festményeire, de csupán annyi megjegyzést tett, hogy a festő keveset foglalkozott a természettel.

55 Czóbel szóban forgó aktjának hollétéről nem tudunk, és reprodukcióról sem ismerjük, Berény „Évá"-ja viszont, amelyről Denis már hosszasabban ejtett szót,

56 néhány évvel ezelőtt előkerült, s azóta eredeti címén, Olasz lány aktjaként tartjuk számon (3. kép, kat. sz. 13.).