Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - BARKI GERGELY: A Juliántól Matisse akadémiájáig. A „Párizsba gravitáló művész-generáció" iskolái

BÁRKI GERGELY A Juliántól Matisse akadémiájáig. A „Párizsba gravitáló művész-generáció" iskolái „Parisból és Parisba gravitál kevés kivétellel az egész művész-generáció. Vannak törekvő emberek itt [Nagybányán], kiknek művei közül azt hiszem a Salon d'Automne-ban látni fog néhányat: Czóbel Béla és Frim küldenek ki innét oda képeket: az elsőtől néhány szép dolgot láttam. Törekszenek még oda Mikola András, Czigány Dezső, Boromisza Tibor, Ziffer Sándor és még többen, igaz hogy embrió állapotban lévő formákban. Van Gogh, Gauguin, Henri Matisse, Signac, Valloton [sic!] nagyban grasszálnak és nagyban röhöghetnének a sok ifjú művészhullán, kik állítólag vég-konzekvenciákat akarnának vonogatni a 19. század pikturájából. Fentiek közül többel találkozik azt hiszem majd odakünn."

1 Erdei Viktor 1906 nyarán papírra vetett, Fülep Lajoshoz intézett jóslata valóra vált. A kor egyik legkiemelkedőbb magyar műkritikusa, Fülep Lajos valóban találkozott Párizsban a festő által felsorolt fiatal piktorokkal, akik közül többen ki is állították műveiket a modern francia szalonokon. Ugyanekkor kollégája, Bölöni György így tudósította a magyar közvéleményt a „fények városából": „A párizsi magyar negyed, a Montparnasse gyarapszik. Boulevard-jain magyar szó üti meg a fülünket", majd kissé túlzóan hozzátette: „Párizsi festőakadémiák tehetségeinek ma a magyarok adják a zömét [...] A legkomolyabb és legzseniálisabb tehetség a magyar. Mondják ezt a professzorok is."

7 Azok a festők, akikről Bölöni szuperlatívuszokba öntve, leplezetlen rokonszenvvel adott hírt, s akiket ma magyar Vadaknak nevezünk, valóban elsősorban tanulni indultak Párizsba, hiszen a város múzeumai, kiállításai és a műkereskedések modern művészeti látványosságai mellett a legfőbb vonzerőt a szabadiskolák, az élő modell utáni rajzolás, illetve festés tágabb lehetőségei jelentették számukra. A Párizsba induló fiatalok nagy része korábban megfordult a nagybányai művésztelepen, ahol bevett gyakorlat volt az élő modell utáni rajzolás, tehát a meztelen testek rajzolása önmagában még nem jelentett újdonságot.

3 Természetesen a fővárosban élő művészek előtt sem volt ismeretlen az aktrajzolás, de a párizsi magániskolák széles választéka és az ott korrigáló modernebb felfogású mesterek híre csalogatóbbnak bizonyult. 1. „Magyarok Parisban". Wollemann Viktor karikatúrája az Üstökös című élclapban, 1909. szeptember 26. Képaláírás: - És nem tudjuk, kicsoda a meggyilkolt? - Csak annyit látunk, hogy művésznövendék és nincs a zsebében egy fillér sem. - Akkor bizonyosan magyar.