Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - RUM ATTILA: Kutatóárok a magyar Vadak kereséséhez
erejű látásmódként alkalmazták módszerüket, bátran és szabadon lehetett válogatni a hazai rokontörekvésű művészek kísérleti munkáiból is. Végül három példa segítségével kívánom illusztrálni a magyar és francia Vadak festészetének egymáshoz való viszonyát. Fontos tanulság vonható le Ziffer 1908-as Régi nagybányai híd (kat. sz. 282.) című képe és Maurice de Vlaminck 1905 körüli Restaurant de la Machine à Bougival című festményének összevetéséből. 57 Ziffer képe az általa „dekoratív impresszionizmus"-ként 58 megfogalmazott törekvés ékes példájaként mutatja a neós nagybányai festészet és a szecessziós stilizálás összekapcsolódását. Az önmagukért élő, egymással harcoló erőteljes színfoltokból komponált tájrészlet felfogása éles ellentétben áll Vlaminck nem kevésbé agresszív, de gondosabban összehangolt színeket alkalmazó kompozíciójának összhatásával. Kernstok feltehetően 1909ben festett Színes leányfeje (kat. sz. 150.) feltűnő egyezéseket mutat Matisse 1905-ös Őszi Szalonon kiállított Femme au chapeau című művével. 59 Kernstok szinte tételesen mutatja be festményén a Vadak látásés festésmódját. A mű külön érdekessége, hogy annak a fentebb idézett Bárdos Artúrnak dedikálta a festő, aki 1910-ben tiszavirágéletű divatként aposztrofálta Matisse művészetét. A feltehetően szellemes tréfaként dedikált mű később Rippl-Rónai Ödön gyűjteményébe, a magyar fauve festészet egyik legnagyobb tárházába került. 60 Berény 1907 körüli Fekvő aktjához (kat. sz. 12.) nem sorolok semmiféle francia példát, mivel a magyar Vadak közül talán ő illeszkedett a leginkább kongeniális módon a nemzetközi fauvizmus áramlatába, főként női aktjaival, s ezek közül is kiemelten ezzel az alkotásával. Számomra csupán az a felszabadult, könnyed és nagyvonalú örömfestészet hiányzik a magyar Vadak művészetéből, ami Matisse 1906-ban bemutatott Életöröm című képéből sugárzik. 61 A 20. századi festészet egyik legnagyobb hatású mesterének két évvel későbbi művészi hitvallásában ugyanez a szemlélet jelenik meg szavakba öntve: „Az én álmom egy olyan művészet, melyet egyensúly, tisztaság, nyugalom tölt be, melynek tárgya nem nyugtalanít, és sok figyelmet nem igényel, amely minden szellemileg elfoglalt egyénnek, épp úgy a kereskedőnek, mint a művésznek enyhülésül szolgál. Szóval: szellemileg megnyugtat, hasonlóan egy jó karosszékhez, mely a fizikai kimerülés számára nyújt üdülést." 62 Jegyzetek 1 Karinthy Frigyes: így írtok ti. I-II. Bp., Szépirodalmi, 1973. I. 37. 2 Rippl-Rónai József emlékezései. Bp., Nyugat, 1911. 150-151. 3 Márffy Ödön-interjú. 1956. március 21. Horváth Béla gyűjtése, kézirat, mgt. 4 Márffy Ödön levele. 1956. január 7. Horváth Béla gyűjtése, kézirat, mgt. 5 Nemzeti Szalon Tavaszi kiállítás, Gauguin, Cézanne stb. művei. Bp., Nemzeti Szalon, 1907. május; Boros Judit: „Ez az ember lett a művészet választóvize..." Thorma János és az 1907-es Gauguin-kiállítás. In: Thorma János 1870-1937. Szerk. Szakái Aurél. Kiskunhalas, Thorma János Múzeum, 2003. 125-135. 6 Réti 1912. 49-50. 7 Lyka Károly: Kernstok Károly emlékezete. Élet és Tudomány 1962. 33. 1038-1042. 8 Itt szeretném korrigálni a szakirodalomban sajnálatos módon elterjedt és magát makacsul tartó tévhitet, mely szerint a Nyolcak korábban a „Keresők" csoportjaként lett volna ismert. Az egykorú források nem támasztják alá, hogy a Kernstok Károly körül csoportosuló festők valaha is megalakították volna a „Keresők" társaságát avagy csoportját. Bár 1909-től szórványosan felbukkan velük kapcsolatban a „kereső" vagy „keresők" kifejezés (mindig kisbetűvel), de a franciák által használt „chercheur" és ennek magyar fordítása sem vonatkozott soha konkrét művészcsoportra. Magyarországon a századfordulótól a modern művészet legfrissebb eredményeit felhasználó, kísérletező művészek összefoglaló elnevezéseként terjedt el. Erre vonatkozóan lásd: Bárki 2004. 462-466. (465. 26. j.), valamint Lehel Ferenc: Cézanne. A keresők. I. Bp., Amicus, 1923. Ide kapcsolódik még Rózsa Miklós megjegyzése: „Érdekes, hogy akkor is - mint ahogy talán mindannyiszor, valahányszor egy előttük uralkodott iránnyal szakítottak a költők és művészek - akkor is ugyanazzaí a szóval jelölték az új irány előfutárait, mint ma: chercheuröknek nevezték őket." Rózsa 1914. 4. 9 Huszár Vilmos: Lenni vagy nem lenni. Olaj, lappang. Kiáll. OMKT Téli kiállítás 1905-1906. Bp., Műcsarnok, 1905. Kat. 195; Dévényi Iván: Huszár Vilmosról. Halálának 10. évfordulója alkalmából. Magyar Építőművészet 1970. 6. 50. 10 A témára vonatkozóan lásd: Konrád Miklós: A pesti zsidó nő mint allegória. In: A zsidó nő. Kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban. Kat. Bp., Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 2002. 1 1-27. 11 Szemléletes példa a Nyolcak 1911-es kiállításáról vásárlók és vásárolt művek listája, melyből kiderül, hogy javarészt Lesznaí Anna hímzései és Fémes Beck Vilmos plakettjei találtak gazdára, melyek viszonylag alacsony áron megszerezhetőek voltak. Lásd: Almanach. Képzőművészeti Lexikon. Szerk. Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő. Bp., Nemzeti Szalon, 1912. 12 A témára vonatkozóan lásd: Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1991; Erdei 2003. 13 Passuth 1967. 122-133. 14„Ifjúság". Fiatal modern magyar festők müveinek kiállítása. Bp., Könyves Kálmán Szalon 1907. 15 (Y-n.) [Nyitray József]: A legfiatalabb művészet. A Hét 1907. jún. 9. 398. 16 (Yartin) [Nyitray József]: Fiatalok kiállítása. Az Újság 1907. jún. 5. 13. Újraközölve: Tímár 1996. 419^120. 17 Ady Endre: Egy gyönge kürtszó. - A Magyar Művészet önkéntes heroldja. Szabadság (Nagyvárad) 1908. ápr. 3. Újraközölve: Az élet szobra. Ady Endre képzőművészeti írásai. Szerk. Varga József. Bp., Corvina, 1977. 78. 18 Lehel Ferenc: Gulácsy Lajos dekadens festő. Bp., Amicus, 1922. 27. 19 Herman 1958. 14. 20 Parodisztikus tárlat katalógusa, [a Könyves Kálmán Műintézet szervezésében] Bp., Terézvárosi Kaszinó, 1909. április; Szurcsikné Molnár Erika: A Könyves Kálmán Műintézet tevékenységének története. Ars Hungarica 1985. 2. 176. 21 N. n.: Márk parodisztikus tárlata. A Hét 1909. ápr. 11. 256-257. 22 M.I.É.N.K. második kiállítása. Bp., Nemzeti Szalon 1909. febr-márc. kat. 172. 23 Lázár Béla: Művészeti kérdések II. A M.I.É.N.K. második kiállítása. Bp. 1909. február. 15. 24 A két festmény egykori összetartozására Kemény Gyula restaurátor hívta fel a figyelmemet. A művekkel kapcsolatban lásd: B. J. [Boros Judit]: Perlrott Csaba Vilmos: Aktok a szabadban (Éden). In: Virág-Törő 2004. 176-177. (kb) [Benedek Katalin ?]: Perlrott Csaba Vilmos: Fiúakt almával (Ende). In: Tavaszi képaukció. Bp., Mű-Terem Galéria, 2000. március-április. 60-61. kat. 53. 25 Herman 1958. 40. 26Tövis [Rózsa Miklós]: M.I.É.N.K. A Hét 1909. febr. 21. 139. 27 (B. Gy.) [Bölöni György]: Fiatal magyarok. Népszava 1907. jún. 5. 6-7. 28 Közölve: Horváth Béla: Matisse... szívesen kiállítana nálunk... Picasso... hasonlóan nyilatkozott... (Perlroth [sic!] Csaba Vilmos és Bornemisza Géza ismeretlen levele.) Műgyűjtő 1973. 2. 38-39. 29 Gulácsy Lajos: Pauline Holseel. [1907-1912 között] Bp. Ferenczy, 1994. 66-67; Ziffer Sándor levele Boromisza Tiborhoz Párizsból Nagybányára, 1911 elején. Közölve: András-Bernáth 1997. 167-168. 30Borghida 1980. 19. 31 Bárdos Artúr: Matisseról és egy forradalomról. Művészet 1910. 3. 126-131. 32Uo. 131. 33 Relie Pál: Új képek. Nyolc magyar művész kiállítása. Egyetértés 1909. dec. 31. 11-12. 34H.: Új képek. Magyarország 1909. dec. 31. 10; K. F: Neoimpresszionisták tárlata. Magyar Hírlap 1909. dec. 31. 14. 35 Kernstok Károly: A kutató művészet. Nyugat 1910. 2. 95-99. 36 Lukács György: Az utak elváltak. Nyugat 1910.3. 190-193. 37 L. A. [Lakos Alfréd]: Neoimpresszionisták. Magyar Szó 1910. jan. 1. Il; k. k. I. [Kézdi-Kovács László]: Giccs kiállítás. Pesti Hírlap 1909. dec. 31. 8. 38 Ziffer levele közölve: András-Bernáth 1997. 167-168. Ide kapcsolódik egy nemrég felbukkant levelezőlap, melynek „B K" monogramú szerzője a Nyolcak 1911-es tárlatáról küldött karikatúra-beszámolót az ekkor Nagybányán tartózkodó Réti Istvánnak, „Mutatvány a 8-asok (helyesen 7esek) tárlatáról" címmel. Rockenbauer Zoltán: Nyomozás egy állítólagosán felszabdalt aktkép tárgyában. Európai Utas 2002. 3. 56. A levelezőlap írója feltehetően Ziffer felesége, Käthe Beckhaus berlini festőnő, aki 1910-ben még a nagybányai szabadiskolában dolgozott, majd 1911ben már férjével együtt a szabadiskolán kívül. 39Sz. J. [Szablya János]: A M.I.É.N.K. második kiállítása. A Ház 1909. 2. 56. 40 Lázár Béla: Művészeti kérdések II. A M.I.É.N.K. második kiállítása. Bp. 1909. febr. 4. 41 A témával kapcsolatban lásd: Sinkó Katalin: A vázlat mint a nemzeti géniusz kézjegye. In: Sub Minerváé Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Bp., ELTE és ELTE MTT, 1989. 195-196. 42 Szinyei Merse Pál műveinek gyűjteményes kiállítása. Bp., Nemzeti Szalon, 1905. január. Kat. 63. A szakirodalomban Műterem II. vázlat címen ismert műre vonatkozóan lásd: Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete. Bp„ MNG-Corvina-Széchenyi, 1990. 191. kat. 103. 43 Katalog der Ausstellung Ungarischer Maler. Berlin, Ausstellungsgebäude, 1910. febr. 5 - márc. 3. 44 A Tisza-vitában megszólaltatott neves festők, szobrászok és építészek közül egyedül Kernstok tért ki a Szinyeit ért támadásra, és vette védelmébe 1911 áprilisában. Közölve: Bölöni 1967. 583. 45 Tövis [Rózsa Miklós]: A Miénk kiállítása. A Hét 1910. jan. 16. 47. 46 Szinyei-Merse Pál: Müncheni emlékek. [1906]. Újraközölve: A Majális festője közelről. Szinyei Merse Pál levelezése, önéletrajzai, visszaemlékezések. Szerk. Szinyei Merse Anna. Bp., Akadémiai, 1989. 278. 47 Matisse 1911. 197. 48 Közölve: Bölöni 1967. 579. 49Borghida 1980. 16; Ferenczy Béni: írás és kép. Bp., Magvető, 1961. 11-12. 50 Közölve: Szepesi Géza: Adat Egry József életrajzához. Művészet 1964. 5. 11. 51 Szinyei Merse i. m. (46. j.) 276. 52 Márffy Ödön-interjú 1957 nyara után. Horváth Béla gyűjtése, kézirat, mgt. 53 Tóth Árpád összes versei és versfordításai. Bp., Szépirodalmi, 1958. 160. 54 Dictionnaire des Indépendants 1884-1914. I-III. Szerk. Lobstein, Dominique. Dijon, 2003. 55 Stein 1974. 18. 56 Matisse említett műve eredetileg Tableau N° III. címen szerepelt, lásd: Henri Matisse 1904-1907. Szerk. Fourcade, Dominique - Monod-Fontaine, Isabelle. Kat. Paris. Centre Georges Pompidou, 1993. 42. 57 Maurice de Vlaminck képe közölve: Paris 1999. 165. 48. 58Borghida 1980. 37. 59 Az egykor Gertrude és Leo Stein gyűjteményébe tartozó festmény közölve: Paris 1999. 85. 60 A Rippl-Rónai Ödön Gyűjtemény. Szerk. Horváth János. Kaposvár, SMMI, 2002; Horváth János: Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye. Somogyi Múzeumok Közleményei, Kaposvár, XIII. (1998) 395-444. 61 A festmény és tanulmányai együtt közölve: Flam, Jack: Henri Matisse 1869-1954. Le bonheur de vivre (The Joy of Life). In: Great French Paintings from the Barnes Foundation. London, Little, Brown and Company, 1994^. 226-235. 62 Matisse 1911. 199.