Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - RUM ATTILA: Kutatóárok a magyar Vadak kereséséhez

Szinyei Merse Pál: Műterem IL, 1873 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest keveredtek .

30 A többi között ez is oka lehetett, hogy Ziffer nem csatlakozott az Új Képekkel önállósuló Kernstok-csoporthoz, pedig egykorú művei alapján ez művészileg logikusnak tűnő lépés lett volna. Bárdos Artúr, a modern magyar színházművészet kiemelkedő alakja 1910 márciusában, Matisseról és egy forradalomról című értekezésében tett hitet az általa még értékelhető modern művészet mellett, és tört pálcát a számára már befogadhatatlan, Matisse nyomán támadt legújabb festészeti irány felett.

35 Matisse művészete „élt, fölháborított és meghalt. Meg fog halni" - ezzel az elhamarkodott kijelentéssel fejezte be írását Bárdos, aki szerint a francia mester és magyar követőinek igyekezete csak megmosolyogni való blöffként értékelhető, a tavaszonként változó divattal egyenértékű igazságok hordozója csupán.

32 Úgy tűnik, Kernstoknak és társainak fellépése az utolsó csepp volt a MIÉNK csendes forradalmán már felháborodott, csak az igazi felbőszülés alkalmára váró kritikusok számára. Az Új /Cépe/r-kiállítás nyomán támadt sajtóvihar az összes addig elfojtott indulatot a felszínre hozta. Ellenkező előjellel, de mindkét oldal kritikusai szoros párhuzamot vontak az „új időknek új dalaival" jelentkező Ady és A Holnap költőinek mozgalma, valamint az „új idők új törekvéseivel"

33 fellépő Kernstok-csoport művészete között. Ekkor és itt szerepelt először hiánytalanul a később Nyolcak néven híressé vált művésztársulás: Kernstok, Berény, Czigány, Czóbel, Márffy, Orbán, Pór és Tihanyi. A csoport baráti és ismeretségi köre kiterjedt a hazai polgári radikális mozgalom színe-javára. Közeli barátjuk és harcostársuk volt Ady, így váltak Kernstokék a „piktúra holnaposai"-vá és művészetük festészeti „adyzmus"-sá, mellyel hol pejorative, hol pedig büszkén vállalva és hirdetve kapcsolódott össze tevékenységük a köztudatban.

34 Művészi forradalmuk egyik nyitánya volt Ady 1906-os Új versek-kötete és ennek három évvel későbbi párhuzamaként az Új /Cépe/c-kiállítás. Programjukat Kernstok A kutató művészet című írásában összegezte, melyet a Társadalomtudományi Társaság holdudvarában működő Galilei Körben olvasott fel 1910 januárjában.

35 Lukács György filozófus is e kiállítás kapcsán fogalmazta meg Az utak elváltak című, híressé vált írásában véleményét, mely szerint: „ez a művészet a régi művészet, a rend és az értékek művészete, a megépítettség művészete. [...] A rendnek ez a művészete el kell, hogy pusztítson minden sensatió- és hangulatanarchiát. Hadüzenet ennek a művészetnek puszta megjelenése és létezése."

36 A kritikusok és a közönség tekintélyes részének felháborodását kiváltó tárlatban Lukács tehát minden idők „igazi" művészetének újbóli megjelenését üdvözölte, írásában a „régi", vagyis időtálló művészetnek fogadva el Kernstokék alkotásait, azokat a „modern" impreszszionizmus-plagizátorok műveinek tömegével állítva szembe. Az ominózus tárlat megvadult bírálói közül a legdurvább, olykor becsületsértéssel is felérő kritikák javát nem újságírók, hanem főleg képzőművészek írták. E szereptévesztett, nagy jóindulattal is csupán a műcsarnoki festészet harmadvonalába tartozó művészek között volt Lakos Alfréd, aki zsidó témájú zsánerek és könyvcsendéletek specialistájaként vált ismertté, valamint a már említett Kézdi-Kovács László, a nálánál modernebb műveket alkotók vitriolos tollú, ám kevéssé szellemdús bírálója.

37 Ide kapcsolódik Ziffer 1911-ben Boromisza Tibornak címzett levele, melyben a következőket írta: „De Kernstok mester és táborkara mindig fognak oroszlánbőrt találni, amiben ha sza

márorditassaI is, de mindig meg fognak reszkettetni némely gyenge magyar szíveket."

38 Vissza a műterembe „Szinyei Merse 1873-ból való kis atelier-intérieurjét szándékosan hagytuk utoljára. Hatása oly modern, mint a legmodernebb dolgoké. Az átélés pillanatának mámorában vetette vászonra a mester ezeket a csillogó színeket. A legérdekesebb Szinyei-képek egyike" - írta Szablya János a MIÉNK második kiállításáról szóló cikkében.

39 Lázár Béla pedig a következőket fűzte hozzá ugyanekkor: „Két régi vázlata megadja a kulcsot a modern színlátáshoz. Különösen az egyik, mely mütereminterieurt ábrázol. [...] A vázlat 1873-ban készült, rajta van a Majális egy festőállványon, színfoltokban. Az egész szenvedelmes erőben, széles egyszerűséggel kifejezett, igazi színfanfár."

40 Szinyei művészetének, s ezen belül színvázlatainak és tanulmányainak 1910 körüli értékelése összefügg azzal, hogy Magyarországon a vázlat mint nyilvános bemutatásra is méltó műfaj, csak a 20. század első évtizedében nyert polgárjogot. Hogy milyen lassú folyamat volt ez, arra nézve Lázárnak a javarészt vázlatokból álló Wolfner-gyűjteményt bemutató kötete az egyik példa, melyben úttörő jelentőségűnek és külön magyarázatra érdemesnek tartja a vázlatok önálló műalkotásként való elismertetését még 1922-ben is." Szinyei említett műve Műterem kifestésének tervezete címen szerepelt első ízben nyilvánosság előtt 1905-ben, az idős mester (első!) gyűjteményes kiállításán.

42 Szinyei hagyománnyá nemesült merészsége közvetlen és erőteljes hatást gyakorolt modern festészetünkre. A Műterem II. címen is ismert színvázlat először 1909-ben a MIÉNK második tárlatán szerepelt Kernstok és társai formabontó műveinek társaságában. Ezt követően a modern magyar művészet első jelentős reprezentatív külföldi bemutatóján, 1910 tavaszán Berlinben láthatta őket együtt a nagyközönség.

43 Kernstokék az Új /Cépe/c-kiállításon vihart kavart műveikből válogattak a hatalmas sikert aratott berlini bemutatóra. A Keleti Gusztáv által egykor „delirium colorans"-szal megbélyegzett Szinyei rehabilitálásának fontos állomása volt, mikor 1905ben felajánlották számára a Képzőművészeti Főiskola - Keleti halálával megüresedett - igazgatói posztját. 1910 körül az egykor majdnem impresszionista Szinyei és a majdnem fauve fiatalok közötti kontinuitást éppen Szinyei immár remekművekként ünnepelt vázlatai terem-