Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - RUM ATTILA: Kutatóárok a magyar Vadak kereséséhez

Henri Matisse Életöröm (1905-1906) című műve a Cahiers d'Art Matisse-különszámában 1931 A másik komoly különbség abban mutatkozik, hogy míg a francia Vadak festészetéből hiányzott az aktuálpolitikai töltet, addig modern művészeink jelentős része, így Kernstok és társai is szorosan kapcsolódtak a demokratikus elveket valló, polgári radikális és liberális értelmiség eszmevilágához. Ady Endre forradalmi hevülete a festői problémákat és célokat tisztázó eszmecserékre is rányomta bélyegét. Hazai specifikum, hogy az általános, egyenlő és titkos választójogért folytatott küzdelem fellángolása, valamint a nők és zsidók emancipációs törekvéseinek megerősödése egyidejű a modernizmusok elterjedésével. A karnyújtásnyi közeliségűnek tűnő szép új világ igézetében élő művészeink számára a modern francia festészet legújabb eredményeinek felhasználása a szabadság, egyenlőség és testvériség demokratikus alapelveinek hirdetését is jelentette. Nem véletlen, hogy a hazai festészeti forradalom elindítóinak java később a Tanácsköztársaság művészeti életében is tevékeny szerepet vállalt.

13 A „magyar Tahiti" avagy „Hámozott nők a paradicsomban" 1907 nyarán a Könyves Kálmán Szalonban Ifjúság címmel fiatal modern magyar festők műveiből nyílt kiállítás.

14 A francia mintára zsűri nélkül rendezett tárlaton a későbbi Nyolcak közül Czigány és Márffy, valamint az ekkor feltűnt legfiatalabb nemzedék számos kiválósága szerepelt. „Ez a kis kiállítás egyik jele annak a forrongásnak, mely a magyar művészetben egy idő óta annyira érezhető, mely annyi vitára ad alkalmat, s kettéválasztja a magyar közönség táborát. [...] Ez az iskola egyformán impresszionista, egyformán összegezve lát, mert eltanulta Rippl-Rónaitól. S ez az iskola, bár tagjai fiatalok, félelmetesen bevégzett, s egy év alatt produkálja azt, amire az újítók húszévi fejlődés s sanyarú lelki küzdelmek után jöttek rá. [...] Ez a modern művészet nálunk tehát még nem egyéb, mint egyformára nivellált iskola s az egyéniség nélkül való önállótlanságnak kaotikus igyekezete, mely még el fog tartani egy ideig. Még hátra van a magyar parasztzsánereknek Morice [siel] Denis mályvaszíneire való zománczolása s a kajászószentpéteri czigánysor félmeztelen purdéinak és bagózó vénasszonyainak gauguini primitív ábrázolása, vagyis hátra van még a magyar Tahiti" írta a kiállított művekről Nyitray József.

15 Érdekes kor- és társadalomtörténeti adalék, hogy A Hétben közölt írást négy nappal megelőzően szintén Nyitray gyökeresen más hangvételű cikket jelentetett meg ugyanerről a kiállításról Az Újság hasábjain: „A fiatal magyar művészgárda legtehetségesebb, legmodernebb tagjai állítottak ki egy kis tárlatra valót, melyet nagyon érdemes megnézni, már csak azért is, mert a közönség körülbelül tudni fogja, hogy milyen lesz a nagy kiállítások általános képe, talán már az idén, de egy-két év múlva bizonyosan. [...] A közönségnek nagy élvezete lesz e kis tárlaton, a magyar művészet e nagyon sokat ígérő üde levegőjében."

16 Mintha nem is azonos szerzőtől származó szövegeket olvasnánk! Nyitray Janus-arcú kiállítás-interpretációi elsősorban a két sajtóorgánum vezetésének érdekellentéteivel és eltérő olvasótáborával magyarázható. A májusi „Gauguin-kiállításon" felbátorodott fiatalok /fyúsáo-tárlatát követően, még 1907 végén - a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon törzsgárdájától magukat függetleníteni kívánó művészekből - megalakult a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre. Bemutatkozásukra 1908 januárjában került sor Budapesten, majd első vidéki tárlatukat még ez év áprilisában rendezték Nagyváradon. Ez utóbbi kiállítás egyik kritikájában Ady a következőket írta: „Gyönyörű névsor: szép nevek s az én békülő, enyhülő fiatalságommal tűnő radikalizmusomnak még az se fáj, hogy birkózó rokonaim mellett avult öregek, komor rajztanárok, piktúra-dandyk s festő-Szabolcskák is találtatnak."

17 A művészi irányultságát tekintve heterogén társaságban együtt szerepeltek a magyarországi naturalista, impresszionista és posztimpresszionista festészet legnagyobb mesterei a francia fauve-ok festészetével kacérkodó fiatalabb tehetségekkel. Az akadémikus művészet primátusa ellen létrehozott MIÉNK élén Szinyei Merse, Ferenczy, Rippl-Rónai, Iványi Grünwald és Kernstok álltak. A kihívó módon MIÉNK néven emlegetett, szeparálódni vágyó társaság fellépése nemcsak szűkebb szakmai berkekben, de a nagyközönség köreiben is széleskörű érdeklődést váltott ki. „Ezalatt idehaza nagy izgalom rezgett a levegőben. Tanácskozás folyt, tárgyalás, sugdolózás. Lista forgott, melyből töröltek és hozzáírtak. Aki bekerülhetett, hízelgett, vagy öklözött, vagy drukkolt, ki nem kerülhetett be, csúfolódott, pletykált, fenyegetőzött. Szervezkedésről volt szó. M.I.É.N.K. néven művészeti egyesület alakult, melyben progresszívek tömörültek. De a csatlakozni akarókkal szemben válogatósak voltak, ami nem ment izgalom nélkül. Márk Lajos ellencsoportosításra buzdított