Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SZŰCS GYÖRGY: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán

Ziffer Sándor: Nő karosszékben, 1908. Kat. sz. 281 Picasso térhódítása figyelhető meg. Érdekes módon Fry kezdetben az „expresszionisták" kifejezést javasolta címként, végül a „posztimpresszionisták" terminus mellett döntött.

55 Úgy tűnik, Rózsa is az utóbbiban találta meg a leghasználhatóbb kifejezést visszamenőleg az összes magyarországi „hypermodern" irányzatra is, amelyeket akárcsak egy adott pillanatban Sztrakoniczky - az impresszionizmus védernyője alá sorol: „az új impresszionizmus (neoimpresszionizmus!) csak egy újabb fordulata a haladás szekerének, mely - nem lehet eléggé ismételni - önmaga körül is megfordult egyet, amíg előre haladt." A különféle újításokat ugyanannak az elvnek a módosulásaiként fogadja el, ezért elutasítja az antiimpresszionizmus, és semmitmondónak tartja a neoimpresszionizmus kifejezést, s időbelisége miatt a posztimpresszionizmus használatát preferálja.

56 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az 1906 és 1914 közötti modernista tendenciákat a „neoimpresszionizmus" valóban félreérthető kategóriája fedte le, mely történetnek Matisse csak az egyik, bár meghatározó szereplője volt; az 1910-es években divatba jött, a Nabis és Rippl-Rónai hatását is bekebelezni képes, lényegesen pontosabb „posztimpresszionizmus" fogalmának viszont az I. világháború előtt már nem volt ideje szélesebb körben elterjedni. Kanyarodjunk vissza ismét Nagybányához és a szívesen teoretizáló, alapító festőjéhez, Réti Istvánhoz. A művész egyik „főműve" a csak halála után, ideológiai okokból akkor is hiányosan megjelenő A nagybányai művésztelep című könyve volt.

57 Réti már az 1930-as