Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok

A magyar festők feltehetően ismerték a franciák aktképeit, vagy legalábbis azok nagy részét. Az adott időszakban, tehát 1904-től kezdve Párizsban Matisse-t hat helyen,

83 de a többieket, így Marquet-t, Camoint, Manguint a Salon des Indépendants-ban és a Galerie Berthe Weillben, és természetesen a híres Salon d'Automne-i nagy bemutatkozón nézhették meg. Azok, akik ebben az időben éppen Párizst tekintették ideiglenes otthonuknak, többek közt Czóbel, Márffy, Bornemisza, Berény, Perlrott, Kernstok, Egry és még sokan mások, természetesen szembesültek az új szemléletmód, az új stílus különféle megnyilvánulásaival, anélkül, hogy pontosan tudatosították volna jelentőségét. Tengerpart vagy Zazar-part? Matisse 1904-ben megfestette a korszakos hatású Luxe, calme et volupté című képét.

84 Noha Matisse - mint Jack Flam hangsúlyozza általában véve a természet után festett,

85 ezen a képen egy elképzelt, „idilli pastorale"-t teremtett meg. Ugyanez az elképzelt „

pastorale" vagy megelevenített „árkádia" jelenik meg egy ugyancsak nagyszabású magyar kompozíción, ami ugyan Matisse jelentőségéhez semmiképpen sem mérhető, de a modern magyar festészet eredményeinek összefoglalásában különleges szerepet tölt be: Boromisza Tibor Fürdőzők című nagyméretű képe (kat. sz. 83.). A festmény Nagybányán, 1909-ben született meg, de koncepcióját többféle szellemi áramlat és vizuális élmény együttesen alakította ki. A művész 1905-ben, tehát jóval a kompozíció megszületése előtt tartózkodott Párizsban. Mégis, úgy tűnik, számos francia Nabis, illetőleg Pont-Aven-i mester vászna, így Maurice Denis Hármas este, Emile Bemard Madelaine című festménye is rokonítható alkotásával.

86 Az igazi analógiát azonban Matisse nagyméretű kompozíciója nyújtja. A vízparton, a tökéletes tétlenség örömében feloldódó női aktok ugyanolyan szerves egységet alkotnak az őket körülölelő vízparti tájjal, mint Matisse Luxe, calme et volupté című alkotásán. A francia képen sok alak szerepel, Boromiszánál csak három. Mintha Matisse kompozíciójának egyik (jobb oldali) részét nagyította volna fel, és értelmezte volna át. Az égő píros tengerparti talaj Boromiszánál zöldessárgán árnyalt nagy felületként jelenik meg. Matisse egymás mellé tett kisebb pontok rendszeréből formálja a figurák testét és az őket körülölelő kékes-zöldes árnyékfoltokat. Boromisza ugyancsak vibráló foltokból alakítja ki a tájat és az aktokat. Mind a vízfelület, mind a női testek hosszabb, többnyire vízszintes, egymástól elkülönülő ecsetvonások rendszeréből, tiszta, keveretlen színekből állnak össze. „Boromisza az aktokat lendületes kék körvonallal zárja le. Ezek a kék körvonalak jellemzik a fákat, lombozatukat és a vízpartot is, de nem bontják meg a kép egységét" - írja Jurecskó László.

87 A kép másik analógiája André Derain négyalakos kompozíciója, hasonló elrendezésben. Matisse 1905 júliusában hívta magához Collioure-ba Deraint, s júliustól kezdve osztoztak a közös kalandban, amelyben mindkettőjüknek számos olajfestménye és rajza születik.

88 Mit is jelent ez a kaland? Boromisza Tibor: Fürdőzők, 1909. Kat. sz. 83.