Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Ziffer Sándor (Eger, 1880. május 5 - Nagybánya / Baia Mare, 1962. szeptember 8.) A néhány éves budapesti és müncheni akadémiai képzés után Ziffer először Anton Azbè, majd Hollósy Simon magániskolájába iratkozott be, melynek tagjaival 1904-ben kiállított a budapesti Könyves Kálmán Szalonban. Az 1906-os esztendő fordulópontot jelentett Ziffer életében. Éppen akkor találkozott Czóbellel, amikor Hollósy - anyagi nehézségei miatt - elutasította további korrigálását. Rövid ideig tartó barátságuk alapvetően meghatározta Ziffer további sorsát, nemcsak Nagybányára invitálta Czóbel, de Párizsról, a fauve-okról is tőle hallott először. A Hollósy-iskolában tanultaktól távol állt az, amiről Czóbel lelkendezett, de Ziffer habitusából adódóan - és persze a díszítő-festő osztályon eltöltött időszak befolyásának nyomán - vonzódott az erőteljes színkezeléshez, a dekoratív felületekhez, erőteljes kontúrokhoz. Érthető tehát, hogy Párizs inspiráló közegéről és a Matisse-ról hallottak hatására ő is Párizs felé vette útját. Czóbellel való barátságának ritka emléke festőtársáról készített, szinte karikatúrának tetsző ceruzarajza.' Feltehetően még a párizsi út előtt készülhetett a Népviseletbe öltözött asszonyok című kép, Ziffer korai korszakának fontos alkotása, amely minden ízében előrevetíti a párizsi korszak formai és színbéli megoldásait.

2 1906 augusztus végén a nagybányai festőiskola kiállítást szervezett, amelyről „a neoimpresszionisták teljesen távol tartották magukat".

3 Czóbel és Körmendi Frim Ervin nem vettek részt a tárlaton, mert a párizsi Salon d'Automne tárlatára küldték munkáikat. Ziffer 1906 őszén utazott Párizsba a fauve-ok Salon d'Automne-ban megrendezett második kiállításakor, ahol láthatta Matisse, Manguin, Derain és Marquet munkáit is.

4 A francia fővárosban alkalma nyílt még megtekinteni a Gauguin-emlékkiállítást és Matisse önálló tárlatát Ziffer Sándor: Önarckép, 1906. Magántulajdon Druet galériájában. Ziffert egyszerre érték az új hatások. Számára ez a kísérletezés, útkeresés időszaka, amikor Gauguin, a fauve-ok, a posztimpreszionisták, sőt a szecesszió mesterei hatására különböző festői megoldások vegyülnek képein. Körmendi Frim Ervinnel közösen béreltek műtermet, és nekikezdtek egy kettős félalakos portrénak. Munka közben azonban összezördültek, és Ziffer kettévágta a festményt, megsemmisítve festőtársát ábrázoló felét. Az ún. barátságportrék e ritka típusának megcsonkított emléke az az Önarckép, amelyet a hagyomány szerint Matisse maga akasztott megkülönböztetett helyre a Salon des Indépendants decemberi kiállításán.

5 Ziffer ebben az önarcképben összegezte mindazt, amit Nagybányán egy nyáron át kikísérletezett, és amit párizsi tartózkodása alatt magába szívott. Nincs adat Perlrott-tal szemben - arra vonatkozóan, hogy Ziffer látogatta volna Matisse iskoláját. A Salon megnyitása után, 1906-1907 fordulóján Bretagne-ban, egy Pont Avenhez közeli Moélan nevű faluban töltött pár hónapot, ahol láthatta még Gauguin képeit. Az itt eltöltött idő dokumentuma két tengerparti tájat ábrázoló festmény, mely kitűnően példázza Ziffer korai korszakának stiláris változatosságát.

6 1907 tavaszán Ziffer hazatért Nagybányára, ahonnan több ízben is Budapestre utazott, hogy megnézze a Nemzeti Szalonban Gauguin és kortársai, illetve a Modern francia mesterek kiállítását. Ebben az évben készült a Zenélők című képe (kat. sz. 273.), mely felülnézeti, egy kamera látószögéből komponált beállításával a Nabis-kör enteriőr-képeinek rokona. Ziffer azonban a téma érzelmes, lírai hangulatát erőteljes kontúrokkal, kemény formaszerkesztéssel és intenzív színkontrasztokkal gyökeresen átírta. 1907-ben három képpel - egy önarcképpel és két városképpel - szerepelt a Salon des Indépendants kiállításán.

7 Az ekkoriban készült Baross tér két változata (kat. sz. 274., 275.) a megemelt nézőpontú nagyvárosi téma Albert Marquet, a „Párizs poétájaként" elhíresült festő utcarészleteinek hatását tükrözi. Az 1908-as esztendő újabb bemutatkozási lehetőségeket kínált Ziffer számára. Perlrott, Czigány, Körmendi Frim és Boromisza mellett meghívottként részt vett a frissen alakult MIÉNK első kiállításán a Nemzeti Szalonban,

8 majd szerepelt a Magyar Művészet Rózsa Miklós által szervezett, tavasszal megrendezett nagyváradi tárlatán. A következő évben a MIÉNK második kiállítása után Bölöni György kezdeményezésére erdélyi vándorkiállításra vitték az anyagot. Ziffer hét képpel szerepelt a Kolozsváron, Nagyváradon és Aradon bemutatott tárlaton. Ziffer művészetében 1908-1909-re forrt ki mindaz, amit Párizsban látott, ekkorra vált sajátjává, amit Gauguintói, Matisse-éktól és Cézanne-től tanult. Cézanne hatását tükrözi a feltehetően 1908-ban készült Önarckép (kat. sz. 283.) és Minich Mátyás képmásának kemény, összefogott formaanalízise.

9 Párizsból hazatérve Nagybánya jelenti Ziffer számára az élete végéig kimeríthetetlen ül ismételhető témát. A Lelátás az István-toronyból (kat. sz. 276.) és a Nagybányai főtér (kat. sz. 277.) című vásznakon a már jól ismert emelt nézőpontból tisztán lehatárolt, erőteljesen színezett síkokból építette fel a kompozíciót. Az István-torony tetejéről nyíló panoráma Ziffer több neós kortársát is megihlette, köztük Galimberti Sándort, illetve Tihanyi Lajost, akivel Ziffer jó barátságot ápolt a telepen. Az 1908-as esztendőre teljesedett ki Ziffer koloritja, az ún. „zifferiáda", és születnek meg az igazi fauve-os színeket felragyogtató vásznak. A régi nagybányai híd (kat. sz. 282.), A vörös kapubejáró (kat. sz. 278.)