Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: Berény Róbert, az „apprenti fauve"

41. A Fotelben ülő akt Ciadan Virgil hálószobájában Magántulajdon gezték el leginkább az „épater le bourgeois" nemes feladatát. A filiszteus, vaskalapos kritika elförmedve, a progresszív sajtó viszont óriási lelkesedéssel fogadta Berény torzított anatómiájú meztelen nőit. Bálint Aladár például így írt: „Hogy Berény mennyire piktortemperamentum, azt leginkább az úgynevezett »elrajzolt« képei mutatják legerősebben":

18 A lapkritikák mellett karikatúrák is készültek a Berény által lefestett „torz anatómiájú" meztelen testekről,

49 és a honi művésztársak is lejegyzetelték a Párizsból importált furcsa látványosságokat.

50 Ezen a kiállításon szerepelt Fotelben ülő akt című 1911-ben festett nagyméretű vászna (40. kép, kat. sz. 18.), amely édestestvére a négy évvel korábbi, fauve-os aktoknak, s méltón reprezentálja, hogy Berény fauvizmusban gyökerező piktúrája milyen irányt vett végleges hazatelepülését követően. A Nyolcak utolsó, 1912-es kiállításán, újabb stílusváltását követően már egyértelműen érzékelhetővé vált a francia gyökerű fauve piktúrával való szakítás. Bár továbbra is ragaszkodott az egy évvel korábbi nyilatkozatában leírt „mindent [...] a színnel kifejezni"

51 elvéhez, az általa kikísérletezett „egymásba átmenő és egymástól elvágódó színekkel"

52 már elsősorban nem dekorativitásra, hanem a tárgyak és környezetük tér-viszonyrendszerének érzékeltetésére törekedett.

53 E sajátos, sztereometrikus rendszerű, ugyanakkor erős pszichológiai töltettel is felruházott kompozíciói a német expresszionizmushoz, illetve az osztrák Kokoschka művészetéhez álltak már közelebb. Az első világháborút követően 1918-1919 között festőiskolát létesített saját műtermében, amelynek tanrendjében a párizsi művészakadémiák szellemében a legnagyobb hangsúlyt az aktfestészetre helyezte.

54 A Tanácsköztársaság bukása után bécsi, majd berlini emigrációja alatt kevesebbet festett, inkább találmányaival, pszichoanalízissel és zeneművek komponálásával foglalkozott. 1926-ban visszatérhetett Budapestre, s rövid, néhány éves progresszív periódus után a természetelvű piktúra felé fordult. A második világháborút követően a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, 1953-ban hunyt el Budapesten. 42. Berény Róbert: Vázlat a Fotelben ülő akthoz, 1911 Kat. sz. 53. 40. Berény Róbert: Fotelben ülő akt, 1911 Kat. sz. 18.