Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: Berény Róbert, az „apprenti fauve"

6. Berény Róbert párizsi műtermében, 1906-1907 körül Vészi Margit felvétele. Magántulajdon „1907-ből és 1908-ból nem találunk azonosítható festményt" - jelentette Berény egykori monográfusa 1961-ben,'

8 majd a művészről írt kismonográfiájában azt állította, hogy Berény 1906-ban elhagyta Franciaországot, ahova csupán 1908-ban tért vissza.'

9 Az utóbbi néhány évben előkerült nagyszámú, zömmel 1907-es dátumot viselő, a szignó mellett „Paris" helymegjelöléssel ellátott festmény és grafika alapján ma már úgy látjuk, hogy Berény Párizsban töltött időszakának legtermékenyebb, fauve-os festészete szempontjából is legjelentősebb éve éppen az 1907-es esztendő volt. Ebben az évben elsősorban aktokat festett. Az olajfestmények mellett mintegy hatvan aktos grafikájáról van tudomásunk, amelyeknek egy része saját műtermében, mások az Académie de la Grande-Chaumiére-ben, illetve az Humbert Műteremben készültek.

20 Az alig egy évvel ezelőtt előkerült Nő tükör előtt

21 című primitívista, ugyanakkor cézanne-izáló és fauve-os elemeket ötvöző aktfestménye (9. kép, kat. sz. 9.) jól példázza, hogy Berény, mint a magyarok közül leggyorsabban reagáló, legprogresszívebb művész miként, milyen hirtelen válhatott fauve-vá 1906 és 1907 fordulóján. Szenzibilis alkata révén azonnal képes volt saját művészetébe integrálni a kor legmodernebb irányzatának stílusjegyeit, s a fauve-ok, de leginkább Matisse fejlődésével lépést tartva 1907-re - francia mércével mérve is - „up to date" művésszé érett. Berény nem a „collioure-i fauvizmus" művelője volt, később érkezőként csatlakozott ő is a fauve-okhoz, akár Czóbel, de nem vált plagizátorrá, szuverén egyénisége révén francia fauve társaival egyenrangú, autonóm formálója lett maga is egy nehezen definiálható, a fauvizmus utolsó periódusában kibontakozó stílusirányzatnak, 1907-es művei legalábbis mindenképp ezt bizonyítják. 7. Berény Róbert: Kereveten fekvő akt (Fekvő akt), 1906. Kat. sz. 7.