Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin

71 A levélrészletet a dátum feltüntetése nélkül közölte Horváth Béla. Horváth Béla i. m. (64. j.) 19. 72 Bölöni György Czóbel kiállításáról írott kéziratban fennmaradt kritikája (Czóbel Béla képei) kapcsán a szintén téves, 1906-os évszám is megjelent. Bölöni 1967. 29-30. 73 Diehl i. m. (47. j.) 47, 69. 74 Berthe Weill nevét gyakran egy l-el írják a szakirodalomban is. 75 n. n.: Magyar festő kiállítása Párizsban. Népszava 1908. február 25. 7. (Tímár Árpád gyűjtése.) Néhány nappal Czóbel Berthe Weill galériájában rendezett kiállításának vernissage-a előtt Budapesten is kiállították egy művét (vö. B-t.; A „Műhely" lakásművészeti kiállítása. Népszava 1908. márc. 4, 5.) 76 Weill 1933. 148. Ezúton köszönöm Cserba Júlia és Passuth Krisztina segítségét, hogy e nehezen elérhető irodalom adataival megismertettek. Weill könyvéből megtudjuk, hogy galériájában Czóbel még két alkalommal szerepelt csoportos kiállításokon is, 1909 márciusában és 1913 decemberében. 77 Uo. 78 Horváth Béla interjúja Czóbel Bélával, i. m. (45. j.). 79 Kratochwill Mimi Czóbel-monográfiájában ugyan nem hivatkozik, Jean-Pierre Moueix Czóbelhez írt levelére, de minden bizonnyal a levélben foglaltak alapján állította azt, hogy a Szalmakalapos férfit a Galerie Berthe Weillben „a Libourne-i kastély ura, Jean-Pierre Moneix vásárolta meg". (Kratochwill 2001. 23.). J. P. Moueix neve a monográfiában hibásan szerepel („Moneix"), és nem a libourne-» kastély uráról van szó, hanem a libourne-i Videlot-kastély tulajdonosáról, aki a kép vásárlása idején még meg sem született, szülei pedig nem Libourne-ban, hanem St. Emilionban, a Fonroque-kastélyban éltek. A néhai J. P. Moueix gyűjteményében egyébként több fauve festményt őriznek (Bespaloff, Alexis: Jean-Pierre Moueix dies. www.winemag.com). Moueix levele (melynek megismerésért hálával tartozom Kratochwill Miminek) nem állítja - nem is állíthatja -, hogy ő vásárolta meg a képet, csupán annyit, hogy valamikor 1906-ban vagy 1907-ben vásárolták meg a Galerie Weillben. Természetesen a dátum itt is helytelen. 80 Ld. előző jegyzet. 81 Utóbbi feltételezést Szűcs György azért nem tartja valószínűnek, mert a kalapos férfi munkazubbonya eltér a Nagybányán megszokott korabeli viselettől. Szűcs György szóbeli közlését ezúton is köszönöm. 82 Johnson, R. Stanley: Bela Czobel (1883-1976). In: Hommage to Bela Czobel. An extensive retrospective exhibit of paintings, watercolors, drawings. R.S. Johnson International, Chicago, 1981. Kat. 7-8. 83 Gordon Zsuzsa riportja i. m. (14. j.) 84 Parisier Begegnungen 1904-1914. o. n.; Silver, Kenneth E.: Jewish artists in Paris 1905-1945. In: The circle of Montparnasse. Jewish artists in Paris 1905- 1945. The Jewish Museum, New York, Universe Books, 1985. 13-14. 85 Silver i. m. (84. j.) 86 Hans Purrmannt idézik. In: Pariser Begegnungen 1904-1914. o. n. 87 Pariser Begegnungen 1904-1914. Kat. 15. Czobel Béla: Leo Stein. Szén, 28 x 23 cm, j. j. I.: Czobel. 88 A Czóbel birtokában lévő rajzok a szentendrei Czóbel Múzeumba kerültek. A több ezernyi grafika között a Pariser Begegnungen 1904-1914. katalógusa alapján elindulva csupán egyetlen 1965-ben kiállított rajzot találtunk (19. kép), de a Leo Steint ábrázoló szénrajzra eleddig nem sikerült rábukkannunk. 89 Úgy tűnik, hogy a Párizsban élő fiatal magyar festők elsősorban Leo Steinnel álltak szorosabb kapcsolatban, és általa jutottak el a híressé vált rue de Fleurus-i soireé-kra. Vö. pl. Mikola 1972. 44, 46^18. 90 Interneten közzétett források szerint már az 1905-ös Salon d'Automne-on is a fauve-ok termében állított ki (www.jacqueline-marval.com). A festőnő honlapján egy archív fotót közölnek, amelyen a híressé vált teremben Mme Marval Marquet, Valtat és mások társaságában látható. Vö. Mauclair, Camille: Le Salon d'Automne. Revue politique et littéraire, no. 21, 1905. október; valamint az 1906-os Indépendants kapcsán: Vauxcelles i. m. (3. j.) A két cikket idézi: Dagen 1994. 41. és 74. 91 Jaqueline Marval birtokában volt például egy ismeretlen 1906- os Czóbel csendélet, amelyet a Salon des Indépendants 1926-os retrospektív kiállításán állítottak ki (Trente ans d'Art Indépendant Rétrospective de 1884 à 1914. De la Société des artistes Indépendants. 1926. Kat. Béla Czóbel: 634. Nature Morte - 1906 Appartient á Mme Marval.) 92 Burgess 1910. (A cikkben szereplő reprodukciókra Makláry Kálmán hívta fel a figyelmem, amit ezúton is köszönök.) Burgess cikkét és annak reprodukcióit használta fel egy évvel később a New York Times (n. n.: The 'Cubists' Dominate Paris' Fall Salon. New York Times 1911. október 8.), amelynek hasábján megjelent a Női portré reprodukciója is. Utóbbi cikk lapkivágata, melyet a Matisse 1993-as, Centre George Pompidou-ban rendezett kiállításának katalógusában is reprodukáltak (98.), ismert volt a hazai szakemberek előtt, ám Czóbel ismeretlen festményére már csupán akkor figyelhettünk föl, amikor Gelett Burgess cikke látókörünkbe került. 93 Fry, Edward F.: Cubism 1907-1908. An early eyewitness account. The Art Bulletin 1966. 1. 70. 94 Fry (i. m. [93. j.]) véleménye szerint az interjúk nem készülhettek 1908 vége előtt, Jack Flam azonban egyértelműen 1908 tavaszára helyezi az időpontot. In: Primitivism and Twentieth-century Art. A Documentary History. Eds. Flam, Jack - Deutch, Miriam. University of California Press, Berkley, Los Angeles, London, 2003. 38. 95 Vö. azzal az 1910-es évek közepén készült fotóval, amelyen 1906-ban született kislányával látható. Közli: Kratochwill 2001. 24. 96 Uo. 153. 97 Kratochwill Mimi szerint „Czóbel, ahogyan eddig ezután is - 1914-ig - minden évben részt vett a két legfontosabb párizsi kiállításon, a tavaszi Függetlenek és az őszi Salon d'Automne tárlatain, mint a Cité Falguiére-ben lakó művész" (Kratochwill 2001. 24.), de állítását az említett kiállítások katalógusai nem igazolják. Czóbel 1908 után már csak 1914 tavaszán állított ki (Zobel néven) a Salon des lndépendants-on. Egy Lázár Bélához írott, 1912 április 7-én kelt levelében (MNG Adattár, Itsz.: 4574/2) az 1912-es Salon d'Automne-on való részvételére is ígéretet tett, amit nem váltott valóra. 98 Ennek elsősorban anyagi okai lehettek: „Ez a kiállítás azért volt érdekesebb, mert kevesebb kép volt, és jobb a hely, a világítás, de magyarok nem állítottak, mert 25 (vagy éppen 35) frank volt a kiállítási díj" - írta az 1909-es Salon des Indépendants-ról Itóka Bölöni Györgynek 1909. május 10-én. (Bölöni 2005. 73.) Ez a díj a korábbi évek tarifájának körülbelül háromszorosa volt: „Bárki kiállíthatott, aki tíz frankot fizetett, s ezért négy négyzetméter falat kapott" - írta az 1906-1907 körüli időszakról Mikola András (Mikola 1972. 54.). A távolmaradás okai között szerepelhet az is, hogy Czóbel műveit ezek után rendre visszautasították a Salonok (ld. 101. j.). 99 Puy i. m. (4. j.) 100 Prukner Pál: A kilencvenedik születésnap. Czóbel Béla festőművész köszöntése. Fejér Megyei Hírlap 1973. szeptember 2. o. n. 101 Hogy ez a művészi válság milyen sokáig sújtotta Czóbelt, bizonyíték Ziffer Sándor (feltehetően) 1911-ben, Boromisza Tiborhoz írt levele: „Czóbel, mint itt hallottam már végleg letette az ecsetet. A zsákutcából, amibe jutott nem tud kimászni. Most egy orosz nővel éli az örökségét Nizzában. Előbb két éven át minden képét refusálták mindenhonnan." (In: András-Bernáth 1997. 167.) 102 MNG Adattár. Ltsz.: 4574/3 103 Bölöni György levele Itókának. Bp. 1909. október 6. PIM. Bölöni 2005. 78.