Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - KEMÉNY GYULA: Francia nyomvonalak a magyar Vadak és a neósok festészetében. Egy restaurátor feljegyzései

Galimberti Sándor St.-Raphaël (1912-1914) városát ábrázoló képein (kat. sz. 132.) is a festői energiának a kifejeződését látjuk a térszervezésben, amikor monumentális téri vízióiban a perspektíva határait oly szélesre és mélyre tárja előttünk (14. kép). Az „egymásnak feszülő, egymást metsző és kergető síkok"

27 dinamikus térbeli rendszerét a minden irányban görbülő felületen mintha egy képzeletbeli gömb mágneses gravitációs középpontja szervezné meg. E képszerkesztési módszer következetesen végigvitt megvalósítása Galimberti Amszterdam című müve:

28 az önmagába görbülő tér ábrázolása, a kép koncentrikus körökbe rendezett motívumai az univerzum teljességének képi megragadását tették lehetővé. Az 1914-es, Dénes Valériával közös kiállítás katalógusába ezt írta Galimberti: „Művészi fejlődésünk újabb etappe-jában arra törekedtünk, hogy a természetet a vászonba alakítsuk, és igyekeztünk nagy szemhatárú motívumokat kisebb területű vásznakba beleszorítani. Ezen próbálkozások és törekvések vezettek el bennünket a mához, azaz azon célunkhoz, hogy elhagyjunk minden feleslegest, kiemeljük azt, ami lényeges, és ezt a kiemelést a túlságig fokozzuk. A piktúrában nem akarunk irodalmat, a téma mellékes számunkra, minden korláttól menten teljes szabadsággal iparkodunk megoldani az előttünk felmerülő problémákat. Például ... a szemhatáron kívül eső tárgyaknak a képbe való belefestését."

29 Dénes Valéria Virágcsendéletén (kat. sz. 122.) a talpas pohár, a kék váza, a kávéscsésze és a cukortartó egyre boruló ellipszisei ugyancsak egy tágabb görbülő tér illúzióját keltik, még egy ilyen intimebb léptékű témán belül is, mint „a kerek asztal világa" (15. kép). Nincs egy függőleges és vízszintes eleme sem a kompozíciónak, kivéve a kép függőleges oldalszéleit és a pezsgőspohár szárát - amely diszkrét zsinórmértéke a boruló világnak. A kompozíciót behatároló és megtámasztó oldalakat szinte szétveti a kifejező térszerkezeti energiák feszültsége és a bővérű festőiség. A tárgyak ellipsziseinek egymást kergető, egyre torzítottabb fázisképei a könyvvel és a késsel együtt a sodró mozgás illúzióját keltik; mintha valami centrifugális energia pörgetné a csendélet elemeit a kék váza körül, és ennek a pörgésnek a pályaívét az asztal ovális széle rajzolja fel. Ezt a lendületet veszi fel az abrosz megfestésének gyors iramú ecsetjárása is, amely követi az asztal szélének elliptikus ívét. 15. A szerző rajza Dénes Valéria Virágcsendélet című festményének (kat. sz. 122.) görbülő térszerkezetéről Ennek az „érzelmi perspektívában" megfogalmazott virágcsendéletnek, mint térszerkezeti konstrukciónak a sematikus ábrázolását úgy jeleníthetnénk meg, hogy egy csúcsára állított kúpot - amely a virágokkal teli kék váza tömegét foglalja be - ráállítunk az asztal síkjának görbülő felületére. Berény Róbert Montparnasse-akt című képének (kat. sz. 11.) látásmódja a fauve rajz szemléletével azonos, amit a látvány önkényes és szubjektív értelmezése, valamint a spontaneitás jellemez (16. kép). Az ábrázolás módszerének lényege: az „egész"-ről alkotott meghatározó első benyomás rögzítése, amely a látvány azonnali birtokbavételének 14. Galimbert Sándor lappangó St.-Raphaël című festménye és a szerző rajza a mű görbülő felületű szférikus térszerkezetéről