Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - KEMÉNY GYULA: Francia nyomvonalak a magyar Vadak és a neósok festészetében. Egy restaurátor feljegyzései
telített dekoratív felületei inspirálják (pl. Tihanyi Lajos Interieur, kat. sz. 235., Boromisza Tibor Csorba bácsi portréja, kat. sz. 84a,, 8. kép; Bornemisza Géza Fák vizes fűben™). Még a korai Márffy-képek színeihez is találunk Van Gogh-analógiákat (pl. a Zöld szoba, kat. sz. 165.). Matisse-nak inkább a nagy dekoratív színfelületei hatnak majd a neósokra, különösen a jolly joker szerepben megmutatkozó rózsaszín felületei, ami az Életörömön is megjelenik - gauguini reminiszcenciával. A kontúr szerepe Gauguintől Matisse-on át a neós nagybányai festőkig Azt követően, hogy Gauguin rövid impresszionista korszaka után felhagyott a látvány optikai elemzésével, festészetében a síkon kiterülő színfoltok kutatását helyezte előtérbe. Tudatosan két dimenzióra redukálta az elemeket, és színfelületeiben a bontatlan egyöntetűségre törekedett. Elvetette az illuzionisztikus mély-tér koncepciót és vele együtt az árnyékot. Emellett megtartotta a testtömegek finom plasztikai értelmezését, amit a lokál színek tónusfokozataival érzékeltetett. Ennek a plaszticitásnak a térbeliségét azonban kontúrokkal visszafogta, és ezáltal a körbehatárolt figurális elemek szervesen beépültek a kétdimenziós sík színes, dekoratív táji szövetébe. Gauguin egzotikum iránti vonzódásához Peruban töltött gyermekkorának élményei is hozzájárulhattak. Döntő hatással volt rá a népi, majd a primitív művészetek látáskultúrája. Először a bretagne-i tárgyi kultúrában fellelhető rekeszzománc-technikából kapta az inspirációt, hogy színfelületeit körbekontúrozza. Ettől színeinek ereje még inkább felizzott, és a dekoratív térsík-elemek egymás mellé rendeződtek a kétdimenziós kép felületén. A kontúrozást, a vonalat Gauguin egy olyan új stílusteremtő eszközzé alakította, amely ezentúl már nem 8. Boromisza Tibor: Csorba bácsi portréja, 1910. Kat. sz. 84a Magántulajdon 7. Henri Matisse: La Pastorale, 1906 Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs © P.M. VP. I Cliché: Ladet © Succession H. Matisse I HUNGART 2006 volt azonos a klasszikus gyökerű látáskultúrák vonalértelmezésével. Nála a tárggyal szabadon bánó szín esetében sem egyszerűen csak egy önmagáért való dekorativitásról van szó. Gauguinnél a színek az érzelmek szimbólumai, annak „megfelelései". Művészete állandó sóvárgás egy olyan teljességélmény után, amit a primitív népek közösségében fedezett föl, ahol az ember és természet viszonyrendszerében megvalósuló homogenitás kulcsát a „kollektív lelket" egybetartó élő mítoszban látta. A Nemzeti Szalonban 1907-ben rendezett kiállításon a fiatal magyar festők ismerősként fedezhették fel újra a kontúrt Gauguin „cloissonizmusában", és könnyedén integrálták is saját művészetükbe. Korábbról már ismerték a tiszta vonalvezetés szépen kalligrafáló változatait, a hazai vizuális tradícióba beépült szecessziós vonalkultúrából Rippl-Rónai, Vaszary, Ferenczy Károly művészetében. A kontúrozás divatos időszerűségét talán az is megerősítette bennük, hogy ugyanannak a gauguini gyökerű vonalkultúrának a feléledését látták a francia fauve gurujának, Matisse-nak a festészetében is (Életöröm, 1905-1906.). Majd a nagy összegző mű témákra lebontott változatain már a jelentéssel átszellemített vonal kerül előtérbe Giottótól inspirálva (Fény, 1907.). 1908-as első németországi útja után pedig a Die Brücke-csoport hatására - a kontúr egy erőteljesebb, már kevésbé poétikus formában jelenik meg Matisse képein (pl. Spanyol nő tambureilóval). 20 Bornemisza Géza és Perlrott Csaba Vilmos fekete kontúrjai is innen vezethetők le. Tehát a kontúrok alkalmazására nem csak Gauguin és a magyar szecesszió vonalkultúrája adott inspirációt. A magyar fiatalok közvetlen tapasztalatot is szerezhettek a Matisse festészetében történt stiláris változásról, hiszen iskoláját többen is látogatták, ahol német festőkollégáik is hatással lehettek rájuk. Amikor annak idején a fauve Matisse-ról találóan jegyezték meg, hogy „a színnek szolgáltatja ki a motívumot", most hasonló megállapítást tehetünk a magyar neósokról, akik viszont a kontúrnak szolgáltatták ki a motívumot. Képzeljük el, mi történne, ha a magyar Vadak képeiből kivennénk a kontúrokat: összedőlne és megszűnne az egész képi konstrukció.
