Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - ROCKENBAUER ZOLTÁN: A fauve-os hatások alakulása a modern magyar csendéletfestészetben (1905-1914)

A 10-es évek legelején Berény Róbertnek sikerült a legtalálékonyabban továbbfejlesztenie fauve reminiszcenciákkal élő cézanne-os kompozícióit. A 2005-ben előkerült Kékkancsós csendéletén'

6 (22. kép, kat. sz. 19.) lemérhető, hogyan kanalizálja Cézanne, Matisse és a kubizmus eszközeit a futurizmus és expresszionizmus irányába, miként erre a művet elsőként leíró Bárki Gergely is rámutatott.

17 Más, korabeli Berény-analógiákkal együtt szemlélve még inkább megérthetjük azt a módot, ahogy a fiatal művész megpróbálja szintetizálni a kortárs irányzatokat egyetlen festményen belül. Egyik akvarelljén (21. kép), amelynek modellje minden bizonnyal ugyanaz az almákkal megrakott tányér volt, mint amit a festményen is látunk, még csak a felületek kubizálásával kísérletezik. Egy 1910-ben festett csendéletén (20. kép, kat. sz. 17.) ugyancsak ezt a kancsós témát dolgozza fel, de a két másik művel szemben itt az egész asztallapot láttatja. A kép színeiben, energikus megfestésében fauve gyökerekről árulkodik, de az a dinamika, ahogy Berény az abrosz ráncait ferdén felfelé futó hegyes szögekbe rendezi, a kubizmuson is túlmutat, és szinte mozgásérzetet keltve leginkább a futuristák megoldásaira emlékeztet. A Nyolcak festői, valamint Galimberti és Dénes Valéria ugyancsak szívesen vittek lendületet e lényegét tekintve statikus műfajba, de az az elementáris erő, amellyel Berény ezen a képen él, páratlan az akkori magyar festészetben. Ugyanakkor Berény Kékkancsós csendéletén a szűk képkivágás következtében lemond a „mozgás dinamikájáról", s helyette a „fény dinamikáját" állítja a figyelem középpontjába. A kubisztikusan tört felületű almák felragyognak, szinte feloldódnak a rájuk zuhanó fénynyalábokban. A korábbi változathoz képest mintha színeit redukálta volna: ott még fauve-osan egymásra csengeti a pirosat, zöldet, sárgát, kéket, itt mintha csak a meleg narancs ütközne a hideg feketéskékkel. Valójában a festő ezen a vásznon is igen gazdag palettát használ: a nagyobbrészt szürkés felületet finom, lazúrosán felvitt ametisztlila és tür76. Perlrott Csaba Vilmos: Csendélet órával, 1910 körül Kat. sz. 207. 15. Henri Manguin: Gyümölcsök fehér tálban (Fruits dans un moustiers blanc), 1907 Musée des Augustins, Toulouse © HUNGART 2006 17. Perlrott Csaba Vilmos: Csendélet asztali órával, 1910 körül Kat. sz. 208.