Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - ROCKENBAUER ZOLTÁN: A fauve-os hatások alakulása a modern magyar csendéletfestészetben (1905-1914)

nem ahhoz az eleméhez igazodott, amely benne lényeges és jövőt csíráztató volt: a tér és forma geometriai homogén szerkezetűségének sejttetéséhez. Ennek az új szerkezetnek következetes továbbfejlesztése a kubizmus és konstruktivizmus felé vezetett volna, tehát olyan tájakra, melyek a Nyolcak klasszikus és barokk kompozíciós kísérletei szempontjából járhatatlanok voltak. A Nyolcak [...] a Cézanne-féle tektonika mellékes járulékait hajtották túl. Csodálatos módon épp abból akartak a legtöbbet tanulni, ami Cézanne-ban gyönge, sőt rossz volt: a francia mester itt-ott fellépő klasszikus kompozíció-ötleteiből."

10 Kállai bíráló szavai elsősorban a Nyolcak által kedvelt „árkádia-jelenetekre" vonatkoznak (amelyek egyik, meghatározó forrásként valóban Cézanne Nagy fürdőzők\ére vezethetőek vissza), jóllehet az aix-i mester újrafelfedezésének legmarkánsabb eszköze éppen a csendélet volt a Nyolcak számára. Berény, Czóbel, Czigány, Márffy, Orbán és Tihanyi 1909-től mind több, főként gyümölcs- és edénycsendéletet festett. A csoport bemutatkozó kiállításán, az Új Képeken már minden ötödik kép csendélet volt,

11 és az 1911-es A/yo/ca/c-tárlaton is igen szép számmal szerepeltek csendéletek.

12 A konstruktív szerkesztés egészen a kubizmussal való felszíni kacérkodásig viszi el művészetüket - leginkább Berényt és Tihanyit -, de az alkotásaikban megjelenő erőteljes expresszionista jegyek végső soron mindvégig szembe állítják őket a szenvedélymentes és statikus kubizmussal. Perlrott Csaba, Galimberti, Dénes Valéria hasonló utat járnak be a Nyolcak festőihez képest egy-két esztendővel később, és talán épp ez az időeltolódás az oka annak, hogy az ő művészetük közelebb kerül a kubizmushoz. 12. Iványi Grünwald Béla: Papagájos csendélet, 1909 körül. Kat. sz. 142. Márffy Ödön egy 1910 körüli gyümölcscsendéletén (14. kép, kat. sz. 172.) jól látható, miként szorul fokozatosan vissza a fauve-ok szabadabb ecsetjárása a cézanne-i térszerkesztés hatására. A sokféle színpompás, lédús gyümölcs lazább, szertelenebb ecsetvonásokkal való megfestése, az egymásra toluló kontraszt színek használata a fauveokkal, például Manguinnel (15. kép) mutat rokonságot, míg a kom13. Iványi Grünwald Béla: Akt papagájjal, 1909 körül. Kat. sz. 14)