Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok
tott rá. Ezekre a kérdésekre - Philippe Dagen publikációin kívül - JeanPierre Barou könyve is alapvető információkkal szolgál.' 8 Ezek szerint 1905. június 12-én Matisse meglátogatta Saint-Clément-ben Daniel de Monfreidot, Gauguin egyik régi, hűséges barátját, aki a Gauguinnek tett számos szolgálatáért a mestertől váratlanul 1901-ben egy nagy ládát kapott ajándékba, amely Gauguinnek a szigeteken készült faragványait, faszobrait tartalmazta. így benne volt, Barou leírása szerint, a többi közt egy Krisztus-szobor, amelynek maori-kagylókból volt glóriája, egy bennszülött asszony szobra Buddha-pozícióban, egy másik szobor, amely a déltengeri szigetekről való nőt ábrázolt ugyancsak ebben a misztikus pozícióban, kagylóval a hajában stb. 19 Azok a művek tehát, amelyek valamivel később a primitivizmus egyik legfontosabb forrását jelentették, addig ott rejtőztek a ládában, és Monfreiden kívül, alig látta őket valaki. Monfreid tehát 1905. június 12-én megmutatta ezeket a szobrokat Matisse-nak, akit a művek mindjárt lenyűgöztek. 20 (Mielőtt Matisse láthatta volna Monfreidnél Gauguin alkotásait, ő Aristide Maillolnak is megmutatta őket, aki csak annyit mondott: „Gauguin tévedett, mikor a néger szobrokat utánozta".) 2 ' Gauguin szobrászi örökségének a felfedezésével, újraértékelésével párhuzamosan külső hatásként, kívülről jött ösztönzésként működik az Európán kívüli kultúrák felfedezése, a francia festészetbe való beépítése. A japánok után, pontosabban avval párhuzamosan az egyiptomi és indiai kultúrák iránt fokozott érdeklődés, affinitás alakul ki. Az ugyancsak Európán kívüli, afrikai és - kisebb mértékben - óceániai törzsi művészet „betörése" még körülbelül 1906-ig várat magára, de akkor annál erőteljesebben sodorja el lehetséges riválisait, hogy egyre hangosabban uralkodjék a terepen. Az úgynevezett „néger művészet" és a fauve festészet összefüggéseire elsőként Robert Goldwater, majd Jean Laude hívta fel a figyelmet. 22 Matisse a személyes élmény hatására, a Monfreidnál felfedezett szobrok láttán fokozottan kezdett érdeklődni Gauguin művészete iránt. így látogatta meg Monfreid tanácsára Gustave Fayet-t, akinek csodálatos Gauguin-gyűjteménye volt: a harmincegy képen kívül ötvenhat metszettel és tizenkét Gauguin-kerámiával is rendelkezett. Mindezekkel tehát Matisse még az 1905-ös Öszi Szalon előtt ismerkedett meg. 23 A hatás tovább munkált benne, és ez tette lehetővé, hogy 1905-ben már fokozatosan el tudott szakadni Seurat és Signac pointillizmusától. Helyette az éppen akkoriban, 1905-1906 körül születő, alapvetően más szemléletmódot, a primitivizmust tette magáévá, amely legjobb korai fauve festményeinek alapját képezte. Hozzávetőlegesen ebben az időszakban, pontosabban valamivel korábban érhette a későbbi fauve-okat a Pavillon de Marsanban és a Bibliothèque Nationale-ban az 1904 áprilisában rendezett Primitifs français című nagyszabású tárlat hatása, melynek célja az volt, hogy a francia „primitív" művészetet a 14-től a 16. századig bemutassa, s a francia festészet elsődleges művészi értékeit, fölényét hangsúlyozza. A kiállítás hozzávetőleg ötszáz festményt és kéziratot, néhány rajzot, valamint szobrot tárt a közönség elé. 24 A kortárs festők számára Jean Fouquet vagy a Flémalle-i mester és mellettük még számos alkotó stílusának felfedezése saját elképzeléseik igazolását és a múltra való kiterjesztését jelentette. Egyúttal a „primitív" jelző addig érvényes negatív konnotációját megváltoztatta, és a régebbi korok vagy az Európán kívüli kontinensek erőteljes, öntörvényű művészetét pozitív felhanggal gazdagította. Mielőtt azonban mindezek a hatások együttesen is érvényesülhettek volna Matisse, Derain vagy mások festészetében, már 1903 előtt kialakult náluk az a sajátos festői stílus, amit „pre-fauve"-nak vagy - Alfred Barr és Jack Flam kifejezésével élve - „proto-fauve"-nak 25 lehet nevezni. A proto-fauve kompozíciók a korábbi barnába játszó színvilággal szemben élénkebb, erősebb színeket villantottak fel anélkül, hogy a fauve festészet a maga teljes vértezetében ezeken a kompozíciókon megjelenne. A festők palettáikon rövidesen ismét sötétebb színeket kevertek ki, s a vastag, sűrű festékfoltok még csak alig jelzik, hogy szűk egy-két év múlva belőlük fog kialakulni a szinte anyagtalan, ragyogóan színes fauve festészet. Ugyanígy nem lehetett tudni azt sem, hogy a kisméretű bronzfigurák, amelyek Matisse műhelyében a festmények mellett készültek, szintén a fauvizmus fontos szereplői lesznek. A fauve festők, különösen Matisse, ugyanebben az időszakban, tehát 1904-ben kerültek a neoimpresszionizmus, pontosabban a divizionizmus hatása alá. Matisse elsődlegesen Paul Signac és Henri Edmond Cross stílusára reagált, és ő maga is a felületeket apró pontok struktúrájaként jelenítette meg kompozícióin. A két festővel személyesen is összebarátkozott, az ő szemléletük tehát Matisse-t - aki mindig kész volt új inspirációkat befogadni - közvetlenül érintette meg. Ugyanakkor Matisse a náluk jelentősebb, akkor már halott festő, Georges Seurat emléke előtt is tisztelgett, amikor nagyméretű divizionista kompozícióját, a Luxe, calme et voiuptét 1904-ben megfestette. Ez a valójában rövid periódus mindenképpen csak átmenetet jelent igazi festői egyéniségének kibontakozásában, s lehetővé tette, hogy kiszabaduljon a nehéz, tömött színfoltok rendszeréből, és eljusson a tiszta színekből megkonstruált kompozíció felszabadultságához. A sötét korszak után, szemléletében és alkotómódszerében meggazdagodva, ismét visszakanyarodott a mintegy öt évvel korábbi „proto-fauve" stílushoz, hogy most már annak eredményeit felhasználva lépjen tovább, és bontsa ki 1905 nyarán legsajátosabb világát, a fauve festészetet. André Derain: Csendélet, 1904 Magántulajdon © HUNGART 2006 Matisse ekkor barátkozott igazán össze Derainnel, aki Vlaminckkel együtt 1905-ig egy Matisse-tól független, másik utat járt be. Derain Chatou-ban született, és 1898-ban iratkozott be, néhány hónappal Matisse előtt, az Académie Camillo-ba (a rue de Rennes-en) Carrière műhelyébe. 1900-ban találkozott Vlaminckkel, akivel azután egy régi épületben közösen rendezkedtek be, közel a La Fournaise-hez, ami azelőtt az impresszionisták kedvelt találkahelye volt. 26 Ugyanebben az időszakban Derain rendkívüli lelkesedéssel a Louvre-ban kezdett el
