Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - ROCKENBAUER ZOLTÁN: A fauve-os hatások alakulása a modern magyar csendéletfestészetben (1905-1914)

ve, hogy ha a valóságban újra akarnánk modellálni a kompozíciót, nyilvánvalóan nem állhatnának meg rajta a tárgyak. Mégis, Cézanne festményei sosem keltik a labilitás, a bizonytalanság vagy akárcsak az esetlegesség érzetét, éppen ellenkezőleg: a totalitás, az állandóság és szilárdság benyomását adják. Cézanne mindezt nemcsak a kompozíció megfogalmazásával éri el, hanem azzal a speciális móddal, ahogy rajzos megoldások nélkül, egymást fokozatosan váltó színértékek sokaságával mintegy körbetapogatja tárgyait, hangsúlyozva tömegüket, keménységüket (1. kép). Míg Cézanne nyomán sokan előszeretettel vették át a puritán témát, a kompozíciós sémákat, a megdőlt teret, a torzított formákat, a magyar festők közül csak kevesen merültek el az aprólékos színkísérletek által kialakított szigorú rend tanulmányozásában. Már csak azért sem, mert a legfrissebb irányzatot elindító Matisse és a fauve-ok ecsetjén teljesen más eszköz lett a szín, mint Cézanne-nál. Matisse azt írta 1908-ban: „Színekkel gyönyörű hatásokat lehet elérni, amennyiben valaki összetartozásukra vagy ellentétességükre támaszkodik. Gyakran, ha munkához látok, az első alkalommal a friss és felületes benyomásokat ragadom meg. [...] A színeknek elsősorban is a kifejezést kell hogy támogassák. A színtónusokat minden elfogultság nélkül használom. [...] A szinek megválasztásának nincs tudományos alapja, a megfigyelésre, az érzésre, érzékenységem tapasztalataira támaszkodik. Egy művész, mint Signac, Delacroix bizonyos gondolatmeneteitől inspirálva, mindenekelőtt a komplementär színekkel foglalkozik és a teoretikus ismeret arra indítja, hogy itt vagy ott ezt a tónust alkalmazza. Ami engem illet, egyszerűen olyan színeket akarok használni, amelyek érzésemnek megfelelnek."'' A fauve csendéletfestészet ugyan sok mindent átvesz Cézanne látásmódjából - elsősorban a tér szabad felfogását -, mégis akár Cézanne tagadásaként is felfogható. Szemben az aix-i remete vívódó, aprólékosan letapogató festészetével, ahol a térbeli viszonyokat az egymás mellé helyezett valőrök jelölik ki, a fauve-ok gyorsan, lendületesen és kevés, többnyire tiszta színekbe összefogott kontrasztok segítségével festettek. Míg Cézanne csendéletei tömörek, súlyosak, szilárdak, a fauve festőké dekoratívak, légiesen könnyedek, a tárgyaknak mármár nincs is tömegük. Heves ecsetvonásokkal szívesen festenek virágot, változatos, édes gyümölcsöket, sőt gyorsan romló halat és osztrigát. Cézanne filozofikus szikárságával, az állandóság érzetével szemben kirobbanó, szertelen örömről, az élet változékonyságának szépségéről tanúskodnak. A nietzschei terminológiával élve azt mondhatnánk: Cézanne művészete apollói, a fauve-oké dionüszoszi (2. kép). Ám a magyar festők nem voltak dogmatikusak. Minden irányzatból azt vették át, amit korszerűnek véltek, ami tetszett nekik. Többek között ez a magyarázata művészetük sajátos eklektikájának, és már csak ezért sem váltak egyik vagy másik irányzat szolgai másolóivá. Berény Róbert Nő pohárral című képe ugyan elsősorban aktkép, mégis 5 Galimberti Sándor: Csendélet (Gyümölcscsendélet), 1907-1909 komi a magyar „fauve"-os csendéletfestészet egyik első példájának is tekint- Kat sz, 125 hető ez az 1906-ban készült vászon, mivel a kép alsó harmadában lévő asztal a rajta lévő edényekkel és gyümölcsökkel eligazítást nyújt szá- pozíciót, a magyar művészek - talán Rippl-Rónait és Galimbertit leszámunkra, milyennek látta a csendéletet ekkor a fiatal magyar festő mítva - ritkán éltek ezzel a megoldással: jobban kedvelték a szűk kivá(3. kép, kat. sz. 5.). A könnyedén felvázolt piros-sárga-zöld gyümöl- gású képeket. Dénes Valéria korai virágcsendélete (4. kép, kat. sz. csök, a kék csésze, a torzított formák par excellence fauve látásmódról 122.) például még a csokrot sem ábrázolja egészében, mégis e festtanúskodnak. Matisse és társai egyébként gyakran festettek enteriőr- mény a szenvedélyesen megélt szabadságról árulkodik. A kerek asztal be, illetve aktok, jelenetek kiegészítőjeként gyümölcs- vagy virágkom- szinte forog, a tárgyak majdhogynem leszédülnek az abroszról, ami