Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - SZÜCS GYÖRGY: Táj és természet, ember és város

Tihanyi Lajos: Pont Saint-Micheí, 1908. Kat. sz. 233a. idegen nyelven prédikáló egyháznak egyformán kiszolgáltatott, kunyhóban lakó, rusztikus lények - „a vademberek" - egész Európában megtalálhatók, s a távoli kontinenseken felfedezett bennszülöttek kultúrában, viselkedésben, erkölcsi tartásban messze fölötte állnak elmaradott európai társaiknak.

5 A cseppet sem hízelgő kultúrkritika sokat levon annak az ugyancsak a felvilágosodás korában született, Rousseau tanításaiban gyökerező eszménynek az erejéből, amely a romlatlan vidék természetes harmóniáját a „bűnös" várossal, a mezőgazdasági munkát az értéket létre nem hozó kereskedelemmel szembeállítva egyértelműen a vidéki életforma fensőbbségét hirdette.

6 A 19. század első felében Balzac regényalakjai, a Comédie humaine hősei már váltakozó sikerű, ám mindvégig egyenlőtlen küzdelmet folytattak a nagyváros egyszerre vonzó és taszító világával: a vidékről felkerülő ifjak Párizs meghódításáról ábrándoztak. A város és a vidék találkozásának hatásos metaforáját mégis Zola alkotta meg az 1873-ban kiadott Párizs gyomra című regényében. A történet egyik szereplője - a regényciklus későbbi kötetében, a Mesfermúben már Cézanne tulajdonságaival felruházott modern festő, Claude Lantier kedvenc helyszíne az akkoriban megépült Központi Vásárcsarnok (les Halles), ahol a legkülönfélébb élelmiszerek, egzotikus fűszerek, színes virágok látványa és illata, a vásárlóközönség kavargó, zsongó áradata valóban festő-ínyenceknek való témákat nyújtott számára. A vásárcsarnok vasszerkezetes monstruma pedig, mint valami hatalmas gép, eleven masszává darálta össze a hangokat és hangulatokat, a falusi árusokat és a polgárokat, a csavargókat és az úriembereket egyaránt. „Ma a Központi Vásárcsarnok korát éljük, ennek a Vasszörnyetegnek, ennek az eredeti, új városnak a korát" - lelkesedett a festő.

7 Pár évvel később Vlaminck gyerekkorában családjával annál a nagyanyjánál lakott, akinek akkoriban zöldségesstandja volt a Vásárcsarnokban.

8 A művészek többsége viszont kevésbé örült a civilizációs fejlődésnek, ki-ki bosszankodva, esetleg érdeklődve vagy szenvtelenül figyelte a naponta megjelenő újdonságokat, s próbálta követni a korábbi tradicionális életformát felváltó, annak rekvizitumait lecserélő nagyvárosi lét egyre gyorsuló iramát. Georg Simmel 1903-as A nagyváros és a szellemi élet (Die Großstädte und des Geistesleben) című híres esszéjében a nagyvárosi lelki élet intellektuálisabb jellegét hangsúlyozta, mivel az ott lakók a külső és belső benyomások szakadatlan változására kénytelenek folyamatosan reagálni, szemben a kisvárosok lassabban és szabályosabban áramló, tehát