Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - BARKI GERGELY: Párizstól a Paradicsomig. Utazás a magyar Vadak aktjai körül

megnyílt MIÉNK első kiállításán is szerepelt, legalábbis egyes lapkritikák erre utalnak.

64 így felmerül annak a lehetősége, hogy a mü esetleg nem 1908-ban, mint ahogy az a szignatúra alatt is szerepel, hanem korábban született. E feltételezés mellett szól, hogy a jelzésben szereplő évszám át van festve. Kernstok majd' életnagyságú aktjának jóval kisebb méretű pandanja (34. kép) hívebben tükrözi a Gauguin-kiállítás friss élményét. Mennyire illenek a képre Maurice Denis kárhoztató szavai: „Gauguin és a tahiti női egyaránt felelősek a formák elcsúnyulásáért, a négy rovátkával jelzett, négyszögletű lábakért."

65 Érdekes megfigyelni, hogy Kernstok a műtermi vázlat tükörképszerű átfordítása során a „pentimentiszerű" elrajzolásokat is átvitte a nagyméretű vászonra, amelyek elsősorban a fenék vonalánál hangsúlyosak, de az eredetileg pubertás korban lévő, vaskosabban, primitívebben megformált kislányból érettebb, lágyabban körvonalazott nő lett. A Gauguin-kiállítás után szélesebb körben elterjedt primitív hatásokat tükröz Galimberti Sándor Nomád nő című lappangó festménye is, amelyet a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum állagáról az 1940-es években készített, színes rajzokkal ellátott leltárkönyvből ismerünk (31. kép). A festményről készített rajzon is egyértelműen érzékelhető a mű fauveos színvilága, ugyanakkor a háttér szerkezetet érzékeltető felfogása már a kubizmus hatásáról árulkodik. A Galimberti házaspár ún. „aviatikus", azaz felülnézeti képei elsősorban tájképek és csendéletek voltak, ugyanakkor Dénes Valéria egyes festményeire és Galimberti említett aktjára is ráillik az a jellemzés, amely kettejük 1914-es gyűjteményes kiállításáról szóló kritikában áll: „egy-egy akt hátterébe festett városkép is rálátásos".

66 Útban a Nyolcak felé „A huszadik századi modern festészet - ezen belül a Nyolcak - egyik legfontosabb vívmánya volt az aktos csoportkép hagyományának felelevenítése, és a téma megtisztítása biblikus és allegorikus jelentésrétegeitől" - írta Rum Attila néhány évvel ezelőtt.

67 Lényegét tekintve helytálló megállapítását jelen katalógusban közreadott tanulmányában revideálja, hiszen Perlrott Csaba Vilmos általa összetartozónak vélt két festménye (kat. sz. 201., 202.) együttesen már allegorikus tartalommal bír, s konkrét mitológiai jelenetet illusztrál. A kivétel erősíti a szabályt, ám ez a valóban ritka jelenség a francia fauve-ok, így Matisse művészetében is tetten érhető,

68 ugyanakkor más magyar példák is kínálkoznak. Tihanyi Lajos alig egy évvel ezelőtt előkerült Pont St.-Michel című 1908-as festményének hátoldalán szintén konkrét tematikájú, ezúttal ószövetségi jelenet, az első emberpár bűnbeesése látható (30. kép, kat. sz. 233b.). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tihanyi Ádám és Év/ája biblikus témájával egyedül áll a festő œuvre-jében, s a témaválasztást valószínűleg a kezdő festő útkeresésének tudhatjuk be. A festményhez készült egyik vázlatot eddig is ismertük (32. kép, kat. sz. 245.), de nem volt sejthető, hogy a sután papírra vetett álló női akt egy Ádám és Éva-kompozíció női alakjához készült. Tihanyi valószínűleg nem élő modell után rajzolt, elképzelhető, hogy fotót vagy más előképeket használt.

69 A Nyolcak későbbi aktkompozícióin szintén előfordulnak ószövetségi, biblikus, mitologikus és allegorikus jelenetek. Berény bonyolult tematikájú, számos jelentésréteggel átszőtt Sziluettes kompozícióján (36., 37. kép, kat. sz. 56.) például felbukkan egy bűnbánó, szégyenkező, meztelen férfialak, aki mintha a Paradicsomból való kiűzetést szimbolizálná. Berény később Golgota-jeleneteket és allegorikus témájú aktokat is festett, de a Nyolcak tagjai közül leginkább Pór Bertalan csoportképeire jellemző az allegorikus, biblikus tartalom (Vágyódás tiszta szerelemre, Hegyibeszéd). „Feltűnő, hogy a Nyolcak mennyivel többet foglalkoztak az emberi figurával, mint Cézanne nyugat-európai követői" - írta Perneczky Géza negyven évvel ezelőtt.

70 Ma hozzátehetnénk, hogy ez az érdeklődés már a csoport fellépése előtti időszakban nagyon erősnek bizonyult, és a forrást nem csupán Cézanne-ban, de az ő látásmódját alapul vevő Matisse műveiben is megtalálták. 1909-1910 táján mégis újra az eredeti forráshoz, Cézanne-hoz, sőt a még régebbi korok művészetéhez nyúltak vissza. A Nyolcak egyre inkább múltba forduló, a klasszikus értékeket - elsősorban a reneszánsz hagyományait - szem előtt tartó művészete fokozatosan távolodott el a fauvizmus problémáktól súlytalanított, téma nélküli világától, hogy egy sokkal kevésbé „spontán", nagyon is megszerkesztett, ideálisan megtervezett Árkádia-világot teremtsen magának. 38-39. Karikatúrák a Nyolcakról a Fidibusz című élclapban, 1911