Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - SZÜCS GYÖRGY: Egy regionális centrum: Nagybánya

Iványi Grünwald Béla: A kecskeméti k •es évek eleje. Kat. sz. 144. bányászemberek ólomarca és megint csak festő! Erdélyben ugyan ki ne találta volna ki, melyik városban vagyunk?" - tehette fel a költői kérdést évtizedek múlva Tabéry Géza.

31 Másodsorban elindítója és további gerjesztője volt a művésztelepi mozgalomnak, s 1909-ben ugyan válságként élte meg a kiválást, de az Iványi Grünwald Béla vezette társaság alapította meg a kecskeméti kolóniát, amely a következő évtizedben mintegy átvéve a stafétát, a neós fiatalok által kezdeményezett új kép- és színfelfogást a monumentális piktúra irányába fejlesztette tovább. „A telep művészeinek és a városnak is nyilván az a törekvése - állapította meg Sztrakoniczky Károly -, hogy a kecskeméti telep ne festőkolónia legyen, hanem minden képzőművészeti törekvés összefoglalása. És valószínű majdnem bizonyos, hogy ez az intenció adja meg majd az egész eljövendő kecskeméti művészet karakterét."

32 Lassanként a nagyobb városok újabb művésztelepek létrehozásán kezdtek gondolkodni, amelyet, úgy tűnik, a regionális központtá válás (Arad),

33 illetve a kulturális kínálat elengedhetetlen feltételének tartottak (Nagyvárad, Budapest). Máramarossziget „hűtlen" fiát, Hollósy Simont próbálta visszaédesgetni, Nagyvárad pedig Perlrott Csaba Vilmost kérte fel a tervezett művésztelep vezetésére.

34 Végül Bárczy István városépítő polgármester támogatásának köszönhetően a főként szobrászok részére épített, fővárosi Százados úti művésztelep

35 valósult csak meg, melynek a kezdeti időszakban Márffy Ödön volt az ügyintézője, s itt dolgozott a festészeti forradalom néhány önkéntese, Czigány Dezső, Pór Bertalan, Kádár Béla is egészen addig, amíg a valódi háború többségüket ténylegesen bevonulásra nem kényszerítette.