Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - SZÜCS GYÖRGY: Egy regionális centrum: Nagybánya

Úgy tűnik, hogy a város civilizatorikus „felzárkózása" - ha nem is tudatosan - éppen az 1912-es nagybányai jubiláris képkiállítás időszakára fejeződött be. 1909-től vezették be a városi villanyvilágítást, 1910ben pedig a frissen kiépített telefonhálózat már rögtön több tucat tulajdonost regisztrálhatott.

15 1911-ben a városligetet a belvárossal öszszekötő ácsolt fahidat felváltotta egy új, az áradó Zazarnak jobban ellenálló vasbeton híd.

16 A leégett főtéri Nagyszálló helyén 1910 októberére épült fel az elegáns, szecessziós stílusú István Szálló, melyben a Lendvay Színház is otthonra talált, s a földszintjén nyílt meg a képkiállításoknak helyet adó, de fénykorát inkább a két világháború között élő, legendás Berger cukrászda.

17 1906-ban még a tervek között szerepelt, hogy az épület padlásán festőműtermek kapjanak helyet,

18 de a pénzügyi megszorítások miatt ez nem valósulhatott meg, viszont szintén a Bálint Zoltán és Jámbor Lajos kedvelt fővárosi építészpárost, az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonjának tervezőit bízták meg azzal, hogy a folyóparti új műtermeket megépítse.

19 A városképet a Felsőbánya felé vezető út mentén két új, ugyancsak szecessziós elemeket hordozó templom módosította valamelyest: 1909-ben került tető alá a görög katolikus, 1911—1912-ben pedig a lutheránus templom, melynek az előző templomból átmentett, impresszionisztikus oltárképét (Krisztus a Getsemáné kertben) Iványi Grünwald Béla festette 1903-ban. Az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával fokozódott látványosan a múlt iránti érdeklődés, amely előhívta azt az igényt, hogy a történelmi, néprajzi, természettudományi és művészeti értékek összegyűjtésére és bemutatására létesüljön múzeum. A város felkarolta a lelkes kezdeményezést és 1900-ban megalakult Nagybányai Múzeum Egyesület, melynek keretében 1903-ban a Közoktatásügyi Minisztérium segítségével létrehozták a szépművészeti szakosztályt. Maga a kiállítás csak a következő évben nyílt meg, amelyben egyelőre csak szerény képzőművészeti gyűjtemény volt látható: állami letétből származó 6 eredeti olajfestmény (Nyilasy-, Koszta-, Glatz-, Zombory-, Nemes Eliza-képek), valamint 29 színes litográfia, elsősorban reneszánsz és barokk mesterek művei után.

20 Az alapítók szándéka szerint a művészteleppel való gyümölcsöző kapcsolat révén lesz tovább fejleszthető a kollekció. Egyedülállónak tekinthető azonban az a több száz darabos, magyar és nemzetközi plakátgyűjtemény, amelyeken a századfordulós alkalmazott grafika modern megoldásait tanulmányozhatták az érdeklődők.

21 A minta talán a Jókai által „kalandgenie"-nek nevezett gróf Teleki Sándor jellegzetes arisztokrata gyűjteménye lehetett, amelynek gerincét fegyver- és hadigyűjtemény, történelmi relikviák, festmények, értékes bútorok, régi iparművészeti tárgyak, egyházművészeti emlékek alkották.

22 Képtárában nem mindennapi darabok, Gentileschi-, Bronzino-, Guido Reni-, Velázquez-, Murillo- stb. képek is megtalálhatóak voltak.

23 Az egykori 1848-as magyar szabadságharcos, később garibaldista, Petőfi Sándor és Liszt Ferenc barátja, majd az emigrációjában Victor Hugo munkatársa az 1880-as évek elejétől ideje nagy részét nem koltói kastélyában, hanem Nagybányán, az akkoriban épített házában töltötte, ahol kedves tárgyai társaságában szívesen idézte fel életének mesébe illő eseményeit. A múzeumépítés utolsó mozzanataként az 1912-es képkiállítás alkalmából megalakult a Műpártoló Egyesület, melynek elnökségét gróf Teleki Géza országgyűlési képviselő, a Művészház akkori elnöke vállalta el. Miközben a múzeumeszme elsősorban a régiségek gyűjtését, a ködbe vesző múlt feltárását célozta meg, a művésztelep, úgy is mint az akkori kortárs művészet létrehozója, a jövő átalakításán fáradozott. Az alaIványi Grünwald Béla: Krisztus a Getsemáné kertben, 1903 A nagybányai lutheránus templom oltárképe pításától az első világháborúig terjedő szűk húsz esztendejében a művésztelep, s ennek kebelében a festőiskola több mélyponton esett át, miközben számtalan dicsőséges pillanatot szerzett a városnak. A ligeti Jókai-dombon létesített két, alkalmi deszkabódé egészen 1911-ig, az új műtermek felépüléséig szolgált, mellyel a történet első „romantikus" korszaka lezárult. „Gyönyörű hegyoldalon egy nyitott deszkacsűr, meg egy zárt; az egyik szép időben, a másik esőben: ez a tanítványok műterme. Az egyik plein airt, a másik a műterem világítását szolgálja, de ez inkább csak az időjárás kényszeríti rájuk. Három-négy forintot kap a modell - egész hétre; egyre-egyre esik 10-15 krajcár" - számolt be még 1904-ben a Jövendő cikkírója.

24 A Zazar-parti modern kőépületek viszont már racionális tervezés eredményeképpen valósultak meg, előzőleg maga Réti István fogalmazta meg a korszerű iskola kívánalmait a Nagybánya hasábjain: figyelme kiterjedt az adminisztrációra, az iskolaszolga alkalmazására, a nyomtatványok, a falakra szánt reprodukciók és a művészeti könyvek beszerzésére egyaránt. Nem feledkezett meg arról sem - s a művésztelep itt kapcsolódhat a múzeumi gyűjtéshez -, hogy egy bizonyos összeget a Nagybányán dolgozó festők műveinek megvásárlására fordítsanak, mely képeket részben a városi múzeumban helyezhetnének el, részben a hivatalok szobáinak díszítésére fordíthatnának. A hiányzó berendezést is gondosan lajstromozta: „Szükség van az iskola-műteremben felszerelésre, bútorokra. Ezeket egyelőre a következőkben állapítjuk meg: 2 pódium, 2 spanyolfal, 20 drb iskolai állvány, 1 nagyobb, többrekeszű polc