Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - BUDAPEST - MOLNOS PÉTER: Kelet Párizsa a magyar Ugaron
és a Veres Pálné utca sarkán 4-5 teremből álló kiállító helyiség volt emelettel. " 14 A közepes tehetségű Benczúr-tanítvány, Tolnay Ákos igazgatása alatt 1906-ban megnyíló kiállítóhely rendezte meg Márffy Ödön első, nagysikerű budapesti bemutatkozó tárlatát. 15 Ezen az eseményen kívül azonban a modern magyar festészet nem is igen került be a rövid életű intézmény falai közé, mely sokkal inkább a műcsarnoki festészet, állami támogatást élvező lerakatává vált. 16 A kevés kivételes alkalom egyike volt az 1908 tavaszán megrendezett Műhely lakásművészeti kiállítás, melyen fiatal festők, szobrászok és iparművészek munkáiból állított össze Rippl-Rónai József és Márkus László modern hangulatú enteriőröket. 17 A falakon olyan művészek munkái szerepeltek, mint Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, valamint a fiatal generáció képviselői közül Gulácsy Lajos, Czóbel Béla és Márffy Ödön. 18 Az Uránia 1908-ban beolvadt a Könyves Kálmán Rt.-be, a korabeli Budapest legjelentősebb műkereskedelmi vállalkozásába, mely aukciók rendezése, könyvek és reprodukciók forgalmazása mellett néhány olyan kiállítást is szervezett, amivel hozzájárult a modern irányzatok hazai elfogadtatásához. A tárlatok színvonala, a bemutatott művek stílusa természetesen itt is rendkívül széles spektrumon mozgott: a kínálat Boemm Rittától egészen a későbbi Nyolcak első, Új képek címmel megrendezett csoportbemutatkozásáig terjedt, ahol többek között Márffy - Matisse hatásáról tanúskodó - Fürdő nők (kat. sz. 170.) című vászna okozott hangos botrányt. 19 Az 1906-os nagysikerű Rippl-kiállítás és aukció anyagi bevételeiből kibővített galéria adott helyet a következő év egyik legfontosabb tárlatának, a Fiatal Magyar Művészek bemutatkozásának, melyen Mikola, Márffy, Perlrott, Czigány és Egry új szellemiséget sugárzó képei elsőként jelezték Budapest közönségének a Párizsból éppen csak hazatérő legifjabb generáció Gauguin, Cézanne és Matisse példáján kiművelt eredményeit. 20 A cég tevékenységének anyagi alapjait azonban nem a kiállítások rendezése, hanem a műlapok kereskedelme biztosította, melyek katalógusa a korszak hazai, elsősorban budapesti művészeti ízlésének legpontosabb és legárulkodóbb illusztrációja. Az évente kiadott Kiváló műlapok jegyzékének összesített, 1912-es katalógusában a legnépszerűbb művész az összesen negyvenkilenc megrendelhető reprodukcióval szereplő, felülmúlhatatlan tekintélyű Benczúr Gyula, őt követi - alig lemaradva - a műcsarnoki giccs megtestesítője, Knopp Jenő, majd az „életképek utolérhetetlen mestere", Bihari Sándor, még mindig tekintélyes számú, mintegy negyvenöt műlappal. A modern irányzatok közül Szolnok festészetét Fényes Adolf, Nagybányáét Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla és Glatz Oszkár képviseli, ám képeik száma, Vaszary János és Rippl-Rónai József müveivel együtt sem érik el Benczúr abszolút rekordját. Igazi kakukktojás Kernstok Lovasok a víz partján (1910) című korszakos jelentőségű alkotása, melyet talán a polgárpukkasztó újszerűség reklámereje segített e kétes dicsőséghez. A Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Társaság korabeli műlap-katalógusa minden szociológiai felmérésnél jobban illusztrálja a művészeti közízlés elmaradottságát a 20. század elejének Magyarországán. Csak e tények ismeretében ítélhető meg annak a küzdelemnek szinte reménytelen elszigeteltsége, melyet egy szűk budapesti elit vívott meg a modern művészet hazai elfogadtatásáért. 1909-ben indult útjára a főként csoportos kiállításokat szervező, eredeti szándékaival ellentétben meglehetősen heterogén alkotói gárdát felvonultató Művészház. 21 Első tárlatuk katalógusában - ám itt is csupán szavakban, és nem a válogatás alapelvei szerint - egyértelműen a legújabb művészet elkötelezettjeként jelentkeztek, „a meg nem alkuvóknak, a hajlíthatatlanoknak, az új utakon járóknak, a fiataloknak, a chercheur-öknek" kívántak bemutatkozási lehetőséget adni. 22 Agilis művészeti vezetőjük a modern irányzatokat hangosan és meglehetősen cizellálatlan elvi alapozottsággal támogató Rózsa Miklós volt, aki 1910 telén, Budapesten először rendezett a párizsi Salon des Indépendants mintájára zsűrimentes kiállítást, majd ugyanezen év végén, szintén francia elődöket követve „ellenszalont", azok számára, akik a Műcsarnoktól elvi vagy egyéb okokból kifolyólag rendszeresen távol maradtak. 1910 áprilisában a Művészház „nemzetközi impresszionista kiállítást" rendezett, ahol a kizárólag magyar magángyűjteményekből válogatott anyagban többek között négy Picasso-mű, két Van Dongen- és két Matisse-kép is feltűnt. 23 Érdekes módon, de igen jellemzően a tárlaton bemutatott kortárs magyar festmények óvatosabb ízlésről tanúskodnak, mint a nemzetközi anyag: a legmodernebb irányzatok képviselői közül csak Iványi Grünwald, Rippl-Rónai és Kernstok müvei kerültek be a „Neo-impreszszionisták, szintetikusok, dekoratív törekvések" elnevezésű terembe; Kernstok egy - a közelmúltban beazonosított, egykor Komor Marcell tulajdonát képező - női akttal, valamint - az egykor Nemes Marcell gyűjteményében lévő - Czóbel Béla arcképével (kat. sz. 145.). Az ötéves működés alatt összesen négy különböző helyszínen megrendezett kiállításokon túl a Művészház rendszeres művészeti előadásokat szervezett, beindította az egyesület hivatalos lapját, a reproA Nemzeti Szalon homlokzata, 1908 A Műhely kiállítása az Urániában, 1908
