Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PÁPAI EMESE: A Stein család Párizsban
Michael Stein és családja Matisse-szal és Hans Purrmann-nal (bal szélen) A háttérben a Matisse-gyűjtemény darabjai láthatók és más fontos Picasso-alkotások mellett megvásárolták a korszak főművét is, a Lovat tartó fiút. A Gertrude Stein és Picasso közötti kölcsönös szimpátia kialakulásában fontos szerepe volt annak a majd száz alkalomnak, amit Gertrude a festő apró, barátságtalan műtermében - saját portréjához modellt ülve - töltött 1905-1906 telén. 1905-1906 táján Gertrude és Leo egyformán kedvelte és nagyra tartotta Matisse-t és Picassót. A kubizmus kialakulásával és elterjedésével viszont 1910 körül a konzervatívabb ízlésű és elvei iránt elkötelezettebb Leónak elege lett a modern művészettel való foglalatosságból, kiábrándult, és fokozatosan egyre passzívabban viselkedett a szokásos szombat esti összejöveteleken, míg végül teljesen feladta a vitákban vállalt moderátori szerepét. Eközben Gertrude gyűjteni kezdte Picasso korai kubista alkotásait. Ezen a ponton mutatkozott meg Gertrude rugalmasabb, az újra nyitottabb szelleme, ami lehetővé tette, hogy Leo távozása után a rue de Fleurus-i szalon jól ismert matróna figurájává váljon. Leo kedvencei, Manet, Degas, Renoir és Cézanne lenyűgözték a szalon látogatóit, viszont Matisse Kalapos hölgye és az utána a gyűjteménybe kerülő Picasso, Braque és más kubista képek arról győzték meg a vendégek többségét, hogy a modern művészet zsákutcába jutott, és komolytalanná vált. „Azokban a korai időkben, amikor mindenki nevetni járt Steinékhez, és derülni rajtuk, amikor félig idegesen, félig gúnyosan kacagtak és csúfolódtak távozás után [...], Leo türelmesen állt estéről estére küzdve vendégei tunyaságával, magyarázva, tanítva, interpretálva." 25 Ez a híres Stein-szalon recepciójának számunkra kevésbé ismert verziója, ugyanis a magyar festőket, akik ott megfordultak, a gyűjtemény anyaga és légköre egyaránt lenyűgözte, és életük végéig hálával emlegették. A szalonnak vélhetően sokkal több a hazai vonatkozása, mint az a dokumentumokban konkrétan tetten érhető. Gertrude Stein sok magyarról beszél, akik „minden nagyságban és alakban" otthonában megfordultak. 26 Bornemisza Géza visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy többek között ő is járt a rue de Fleurus-ben 27 , valószínűleg barátja, Perlrott Csaba Vilmos társaságában, akivel Matisse tanítványai voltak. Rajtuk kívül Berény Róbert, Czóbel Béla, Kernstok Károly, 28 Mikola András 29 és a szobrász Ferenczy Béni 30 is bejáratos lett a szalonba. Mivel Matisse szívesen látott vendég volt mindkét Stein-otthonban, nagyon valószínű, hogy tanítványai, köztük a magyar származású növendékek is, ellátogattak oda, mások pedig a többi párizsi szabadiskolában hallhatták a rue de Fleurus, illetve a rue Madame hírét. A gyűjteményben Cézanne, Matisse, Degas, Picasso, Manguin, Daumier, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Bonnard, Vallotton, Delacroix és mások alkotásai voltak láthatók, illetve Leo munkái, köztük bátyjáról, Michaelről készült több portré. A modern műalkotások mellett néhány quattrocento mű és antikvitás kapott helyet az Olaszországból származó reneszánsz bútorok társaságában. A szalon külön érdekessége volt a korban ritkaságszámba menő gázvilágítás is. ,,[A Stein család otthonában] az idegenek könnyen egy nyilvános galériában képzelhették magukat, mert senki sem figyelt rájuk. Az emberek jöttek és mentek, és Leo Stein sosem mozdult ki kedvenc testtartásából: félig fekve egy karosszékben, lábát magasan a könyvszekrény egyik polcán tartva." 31 Az összejöveteleket mindkét helyen szombat esténként tartották. A rue Madame-on kezdődtek este 9-kor, majd ezt követően a rue de Fleurus-ben folytatódtak. 32 Ez utóbbi rendszeres vendégei közé tartozott Picasso és Fernande Olivier, Braque, Rousseau, Matisse, Apollinaire és Marie Laurencin, Epstein, Max Jacob és mások. „A sznobok hamarosan kényelmetlenül érezték magukat ennyi szabadság birtokában egy idegen ember házában." 33 A látványossághoz a gyűjtemény mellett a vendéglátók is nagyban hozzájárultak. Leo „professzoros megjelenésével, kopaszon és aranykeretes szemüveggel. Vöröses fényű, hosszú szakáll, okos szem, nagy, darabos test, amely különös mozdulatokra és befejezetlen gesztusokra termett. Tökéletes példája a német-amerikai zsidónak". Gertrude „izmos volt, alacsony, szolid, előkelő vonásokkal, határozott, pontos és intelligens, tisztánlátó, vidám szemekkel. Hangja és egész magatartása férfias volt". 34 Leo rendszerint egy fehér kimonóba burkolózott, Gertrude pedig bársonyba öltözött. Mindketten elégedettek, otthonosak és konvencióellenesek voltak. „Négy órán keresztül álltak a nagy asztal körül a tágas és jól megvilágított szobában Matisse, Picasso és mások rajzaival teli mappákat, valamint nagyszerű japán nyomatokat vizsgálgatva. Ez a szalon egyfajta nemzetközi gyűjtőhelye volt az elméleteknek és művészeti problémáknak a világ minden pontjáról érkező fiatal, ambiciózus művészek számára." 35 A Stein család mindenek előtt azért tűnik különlegesnek, mert gyűjtőkként nem rendelkeztek tanácsadókkal, vásárlásaik előtt nem kérték ki szakemberek véleményét. Egyéni ízlésvilágot alakítottak ki, saját ítéleteikre támaszkodtak, és ezért kortársaik különcöknek is tartották őket. Másik jellegzetességüknek számított, hogy otthonukat a különböző társadalmi körökhöz tartozó művészek, műgyűjtők és kritikusok egyaránt látogatták. A korabeli Párizsban a műgyűjtemények többsége nem volt nyilvános, bár az érdeklődők előzetes bejelentkezéssel látogathatták pl. August Pellerin gyűjteményét. Ezzel szemben a két Stein-szalon „virtuálisan nyitott volt minden Párizson átutazó vagy ott letelepedő vidéki előtt, és sok más ember előtt is, mint pl. az angol kritikusok Roger Fry, Clive Bell, C. Lewis Hiúd és Frank Rutter vagy Szergej Scsukin és Ivan Morozov orosz műgyűjtők előtt". 36
