Bakos Katalin: Ellentétek szintézise, Konecsni György plakátművészete 1932–1948 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/5)

Elgondolkodtató, hogyan térhetett át a reklámművészetre közvetlenül főiskolai tanulmányai után Konecsni György aki Rudnay Gyula növendéke volt.

4 Azt gondolhatnánk, hogy a kiskunmajsai sokgyermekes mészáros családból származó, s szülőföldjéhez mindig is hű Konecsni követi majd Rudnayt, aki a rembrandti színvilágot és fény-árnyék hatásokat mintának tekintve dolgozta fel a parasztélet, a tanyavilág, a hajdúság, a kuruc felkelés jeleneteit romantikus hangvételű festményein. Konecsni művészetszemléletének mélyebben gyökerező - paradox módon éppen Rudnay felfogásával megegyező - vonásai, az életrajz egyéb tényei és a plakátművészetnek a korabeli művészeti és a közéletben elfoglalt helyzete magyarázzák ezt a meglepőnek tűnő választást. Rozgonyi Ivánnak a művésszel 1956ban készült interjúja sokat elárul a mozgatórugókból. „Ameddig csak idegenkedtem, szinte megfontolások nélkül, a tárgyilagos nagybányai szín- és jelenséglátás normáitól, az egyetlen igazán elismert minőségKereskedeimi plakát terve, 1935/1948 (kat. 35.) tői, s vonzódtam Rudnay, Tornyai és Thorma külön romantikájához - latolgatva néha az előbbiek időszerűtlenségét és az utóbbinak tragikus megalkuvását Nagybányával - hol találhatta volna helyét a saját romantikus hajlamom? Nem csábított, de pályakezdésül kiutat kínált nekem ebből a szorítóból az alkalmazott, üzleti grafika."

s Konecsni „romantikus" szemlélete többek között azt jelenti, hogy ideálja nem a művészet saját törvényeit kutató, „második természetet" teremtő művészet, hanem az eszmei tartalmakat közvetítő alkotás. A plakátmegbízás esetén is akkor volt elemében, ha egy ideát kellett „eladni". Nem volt ellenére, hogy adott eszmét kellett szolgálni: a nemzeti gondolatot az Kereskedelmi plakát terve, 1935-1938 (kat. 34.) 1930-as években, a békét, az újrakezdést, a szolidaritást, az összefogást az új társadalom felépítéséért 1948-ban. Természetesen a reklámozott áruhoz is valami pozitív érzést, gondolatot kellett társítani. A mélyen reflektáló, sőt tépelődő művész ugyanakkor pontosan tisztában volt hivatása fő kérdéseivel, s egyaránt kerülte az illusztrativitás és a formai öncélúság csapdáit. Sem a második világ-