Tokai Gábor szerk.: Fujiyama, A japán szépség Hokusai, Hiroshige fametszetein és fényképeken (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/4)

Hiroshige - Függelék

Függelék A magyar szövegben a japán szavakat a Hepburn-féle (angolos) átírásban közöljük, a magánhangzók hosszúságának jelölése nélkül. A helynevek esetében is ezt az átírást alkalmaztuk. A japán személynevek esetében a Hepburn-féle átírás mellett a nevek eredeti, a japán nyelvnek megfelelő sorrendjét megtartottuk. Ez a sorrend azonos a magyar személynevek sorrendjével, elöl áll a családnév, utána következik az utónév. Sorozatok: Edo száz nevezetes látképe (Meisho Edo hyakkei): Hiroshige egyik legismertebb nevezetes helyszíneket bemutató sorozata. Összesen 119 darab oban méretű metszetből áll, melyeket 1856 és 1859 között jelentettek meg. A Fuji száz látképe (Fugaku hyakkei): Az összesen százkét metszetet tartalmazó háromkötetes album 1834 és 1835 között jelent meg, Hokusai számos meglepő, újszerű kompozícióban ábrázolta a hegyet. Hiroshige halála után látott napvilágot hasonló tartalmú műve, a Fuji száz képe (Fujimi hyakuzu). A Fuji harminchat látképe (Fugaku sanju-rokkei): Hokusai talán leghíresebb sorozata, 46 darab oban méretű fametszet. Egyes kutatók 1823-1829-re, mások pedig 1829-1833-ra keltezik. A harminchat kép később még tízzel egészült ki, melyek a Fujit hátulról jelenítették meg (Ura-Fuji). Ezeken fekete kontúrvonalakat (a fődúcról nyomott körvonalakat) láthatunk, míg az első harminchat metszet korai kiadásai esetében ezek sötétkékek. Hiroshige sorozata a közel azonos címet viselő Fuji sanjurokkei 1858 után jelent meg. A Tokaido ötvenhárom állomása (Tokaido gojusan-tsugi no uchi): Hiroshige egyik leghíresebb sorozata, 55 oban méretű fametszet, melyeket 1833-1834 közt adtak ki, és a Tokaido mentén fekvó' nevezetes városokat, helyszíneket örökíti meg. A fametszetekkel kapcsolatos fogalmak: Cenzorpecsét: az Edo-kori (1603-1867) kormányzat szigorúan büntette a hatalmára vagy az általa képviselt erkölcsre veszélyes cselekedeteket. 1790-től a könyvek, fametszetek megjelentetéséhez cenzori engedélyre volt szükség. A különböző formájú cenzorpecsétek nagy segítséget jelentenek a metszetek datálásában. Karazuri: vaknyomás, a dúccal festék nélkül nyomják meg a papírt. Kiadó: a fametszet-, illetve könyvkiadók általában családnevükön kívül feltüntették üzletük informális vagy hivatalos megnevezését is. Kiwame: a „metszet kiadását jóváhagyom" jelentésű cenzorpecsét. Oban; a fametszet méretére vonatkozó kifejezés, kb. 38 x 25 cm méretű nyomat. A fametszetek jelentős része ebben a méretben készült. Surimono: egyéni megrendelésre, adott alkalomra készült fametszet, gyakran szöveges résszel. Uki-e: a nyugati perspektíva ábrázolás elveit alkalmzó kompozíciók, megjelenésüket Okumura Masanobu nevéhez kötik, s az 1730-as évekre keltezik. Ukiyo-e: a „lebegő világ" képei, a jelen világot, az egyidejű szokásokat, szórakozással kapcsolatos eseményeket, színházakat, örömnegyedeket bemutató kompozíciók. Az Edo-korban (1603-1867) született irányzat, leginkább a fametszetekre jellemző műfaj. Művészek: Jippensha Ikku (1765-1831). Híres regénye, a Tokaido-chu hizakurige (1802-1814 közt) a Tokaidón megtett utazást beszéli el, Katsukawa Shunsho ( 1 726-1792) Katsushika Hokusai (1760-1849). Hosszú, gazdag életpályája során számos művésznevet használt, a zen Hokusai litsu nevet 1821-1833 között. Idős korában előszeretettel használta a Gakyo-rojin, azaz a „festészetért bolonduló öregember" nevet. Okumura Masanobu (1686-1764) Utagawa Hiroshige (1797-1858). Az ukiyo-e irányzat egyik utolsó nagy mestere. Utagawa Toyoharu ( 1735-1814) Utagawa Toyohiro ( 1773-1828) További fogalmak, helynevek: Haiku: 1 7 szótagból álló rövid japán vers. Manyoshu: a 8. századból származó, legkorábbi japán versantológia. Meisho: történelmi nevezetességgel bíró vagy szépségéről híres hely. Tokaido: az Edót, a sógunátus központját Kyotóval összekötő főút, mely a keleti partvidék mentén 514 kilométer hosszan húzódott. Yamanaka-ko, azaz Yamanaka-tó: A „Fuji öt tava" közül a legkeletebbre fekvő, legnagyobb kiterjedésű tó, mely a tengerszint felett 981 méter magasan található. Waka: 31 szótagból álló japán vers. A japán földrajzi nevek utótagjainak jelentése magyarul: Cho: negyed Do: út Hashi/bashi: híd Kawa/gawa: folyó Ken: tartomány Yama/san: hegy