Tokai Gábor szerk.: Fujiyama, A japán szépség Hokusai, Hiroshige fametszetein és fényképeken (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/4)

Sato Mitsunobu: Hokusai és Hiroshige: a tájábrázoló ukiyo-e két mestere

fel. Az edóiak továbbá Fuji-zukákat, a hegy kicsinyített másait építették föl lakóhelyük közelében, és ezeket tisztelték napi rendszerességgel. A Fuji, illetve hasonmásai ismert, mindennapi jelképek voltak az emberek életében. Mi sem volt tehát természetesebb, minthogy Hokusai A Fuji harminchat látképe című sorozatát széles körben elfogadták és csodálták. Hiroshige A Tokaido ötvenhárom állomása című sorozatában szintén szerepel hét Fujit ábrázoló metszet, az egyik kifejezetten ilyen címmel: Hara, a Fuji reggel. Egyik utolsó munkájában, a Meisho Edo hyakkei, azaz az Edo száz híres látképe című sorozatában a festő Fuji-zukákat is ábrázolt. A Fuji sanju-rokkei, azaz A Fuji harminchat látképe című halála után kiadott munkáját már kizárólag csak a hegy ábrázolásának szentelte. Hiroshige szüntelenül figyelemmel kísérte elődjét, Hokusait. A szintén halála után kiadott Fujimi hyakuzu, azaz A Fuji száz látképe című munkájának utószavában azt állítja, hogy Hokusai csupán eredeti, különleges kompozíciós hatásokra törekedett, és ezzel mellékszereplővé fokozta le a hegyet, miközben ő maga olyannak ábrázolta, amilyennek valóban látszik. Minthogy a mű Hiroshige halála után jelent meg, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy e gondolatok eredetiek, mindenesetre képet kapunk arról, hogy a kortársak hogyan látták a két művész viszonyát. Ha összehasonlítjuk Fuji-ábrázolásaikat, láthatjuk, hogy Hokusainál az nem csupán a tájból kiemelkedő hegy, hanem egy olyan mitikus hegycsúcs, mint a kínai Penglai-hegy. Ezzel szemben Hiroshige nem az isteni, hanem sokkal inkább a valós, természeti hegyet próbálta ábrázolni, amely ott állt esőben, szélben, hóban, s amely részét képezte az edói polgárok mindennapi életének. Következésképpen műveiben a hegy nem kimagasló, önálló szereplő, hanem teljes összhangban áll környezetével. Hokusai és Hiroshige Fujit ábrázoló metszetei a külföldi művészekre is hatással voltak. Paul Cézanne Sainte-Victoire-hegyről készített sorozatán többen felismerni vélik Hokusai A Fuji harminchat látképe című sorozatának hatását. Vincent van Gogh Tanguy apó arcképe (1887) hátterében több ukiyo-e is látható, köztük Hiroshige Sagami folyó című műve A Fuji harminchat látképe című sorozatból, a festő Japán iránti csodálatának kifejezéseképpen. Hokusai és Hiroshige kortársak voltak, mesteri ukiyo-ekat alkottak, hozzájárultak a tájábrázoló fametszetek új műfajának kialakulásához, és meghatározó hatással voltak mind a hazai, mind a külhoni művészekre. Kettejüknek köszönhető, hogy az ukiyo-e közismertté vált, és nem kis mértékben az is, hogy a Japán kultúra világszerte elismerésnek örvend. Sato Mitsunobu, a Hiraki Ukiyo-e Múzeum igazgatója 1 Hagyományosan a japán mesterek művésznevükkel jelzik müveiket. Ebben a cikkben a japán nyelvnek megfelelően a nevek a családnév-utónév sorrendben szerepelnek. A hagyomány szerint a japán művész örökölte mestere családnevét és egy írásjegyet az utónevéből.