Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

a klasszicizmus utáni romantika egyik szellemi áramlata hozhatta azt a lelkületet, mely a befejezetlenben is egészet tud látni, fogadtatta el a műélvezővel a »részt az egész helyett«, úgy, hogy azt a részt még lelki szemeivel se kívánja kiegészíteni, hanem végleges egésznek fogadja el." (A torzóról. 1945. 189, 191.) Ferenczy Béni készített torzót, de néha a már kész plasztikát fosztotta meg végtagjaitól, elemezve, vajon a torzóvá lett figura mennyire tudja őrizni a mozgás lendületét, a dinamizmust. A kiállításon látható két női akt-torzóban mintha a törzsben, a csonka karban és lábban összpontosulna, sűrűsödne a test lendülete, mozgása. A Caritas című szobor kar nélkül talán még nagyobb kifejezőerővel példázza az odaadó, önfeláldozó gondoskodást, szeretetet. Ferenczy Béni egyéni sorsában, egy alkotó művész esetében tragikus módon felerősödött a torzó jelentése, szerepe. A már idézett, 1956 tavaszán papírra vetett gondolatait szinte jóslásszerű, profetikus sorokkal fejezi be: „Arra vágyom, hogy kis életművemet - amely annyi megszakítás, összeomlás, háború és nyomorúság után torzóként áll előttem - a következő esztendőkben egységesebbé és gazdagabbá tudjam alakítani." (Bemutatkozom - 1956. 1973. 7.) A művész betegségének tíz esztendeje alatt készült műveivel, a hallatlan akaraterő és kitartás példájával egésszé tette életművét, beteljesítette hivatását. Fa alatt pihenő nő, 1940-es évek második fele (54) Földes Mária