Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

Egon Schiele, 1928 (19) oldalról a szobrok százai beszéltek hozzám, és mind ugyanazt az égi zenét suttogták. Ahogy egy nagy szimfónia ezer hangszere egyszerre együtt hangzik, és mégis minden hangszer külön is hallható, vagy néha-néha visszatérve, egyedül szól, úgy Chartres is olyan nagy összhang, ahol a hatások egymást támogatva felemelik az embert, és viszik a magasba." (Párizsi emlékeim. In: írás és kép. 34.) Az 1910-es években készült műveken jól látható tanulmányainak a hatása. Pályája elején a hildebrandi klasszicizmust követte, egyes művein erőteljes stilizálás, sőt a szecesszió dekorativitása is megjelent, témaválasztásában pedig a gótika, Chartres hatása érvényesült. Ez az időszak az útkeresés korszaka volt, ekkor formálódott egyéni stílusa, ebben az időben alakult ki baráti köre, amely a későbbi évtizedekben is elkísérte. Édesapja révén ismerkedett meg fiatal művészettörténészekkel, Wilde Jánossal és Meiler Simonnal, akik hasznos tanácsaikkal járultak hozzá művészetének alakításához. Tágabb ismeretségi köréhez tartozott a progresszív baloldali értelmiség jó néhány tagja, így Lukács György, Balázs Béla, Pogány Kálmán, Antal Frigyes, a művészek közül Lesznai Anna, Vedres Márk, Pátzay Pál, Nemes Lampérth József, de közéjük sorolható Hatvány Lajos és szobrász felesége is. Szociális érzékenysége vezette a baloldali gondolkodású emberekhez, 1919ben szinte magától értetődően lett a Tanácsköztársaság Művészeti Direktóriumának tagja. Ezek az évek Ferenczy Béni művészetében és életében korszakhatárt jelentettek. Édesapja 1917-ben meghalt, Magyarország elvesztette a háborút, és a trianoni békeszerződés által módosított határok miatt Nagybányán élő édesanyja az országon kívül rekedt. A megváltozott körülmények művészetében is nyomott hagytak, az ekkor készült művein jelentkező expresszivitás új korszakot jelöl. A Tanácsköztársaság bukása után Ferenczy Béni édesanyjához utazott Nagybányára, a művésztelepen fenntartott műtermében néhány, egyszeFiú és anyja, 1953 (12)