Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

sem szerepelt még kiállításon az a két különböző méretben esztergált és faragott, ébenfából és elefántcsontból készített sakk-készlet, mely az 1920-as évek közepének dokumentuma. A különleges sakkfigurákon a konstruktivizmus jellegzetes formakincsét Ferenczy Béni ötletesen, játékos kedvvel alkalmazta. A különleges alkalomból, felesége születésnapjára készített selyemkendő, melyre Európa elrablását festette, újabb bizonyítéka a művész gazdag képzeletvilágának. Ferenczy Béni a szobrászat mellett a rajzművészetben és az érmészetben is egymással egyenrangú, önállóan értékelhető műtárgyakat alkotott; ezek közé ugyanakkor nem lehet éles választóvonalat húzni, ezer szállal kötődnek, kapcsolódnak egymáshoz. A rajzban körvonalazódó gondolat talán évekkel később, szoborban formálódott véglegessé. Több, kiállításunkon szereplő mű ezt reprezentálja, mint a például az 1924 körül keletkezett, a spanyol lovasiskola egyik különleges figuráját rögzítő lap, melynek témája később egy érem hátlapján is megjelenik. A leheletfinom, érzékeny nőiséget sugárzó két, 1940-es években papírra vetett női fej egy nagyszerű szobor, Louise de Vilmorin portréjának előtanulmányaként fogható fel. A szobraihoz készült vázlatok mellett mindig szívesen nyúlt az akvarellhez, a színes krétához, és készítette el gazdag festői látásmódot tükröző, sőt gyakran festményszerű grafikai lapjait. A pillanat szépségét megragadó, rögzítő rajz, akvarell képes volt a művész érzéseit tolmácsolni. Ferenczy Béni rajzművészetének legjobb darabjai feleségéről készültek, szép vonásait, érett asszonyiságát bensőséges, lírai hangulatú rajzok, akvarellek őrzik. A családi vonatkozású lapok közül a saját és felesége kisfiát megörökítő szén- és krétarajzot pótolhatatlan dokumentummá is emeli a tragikus sors, a történelem. Ferenczy Béni 1940-es években keletkezett akvarell-sorozatában a természetben elmerülő, abban vigaszt találó művész érzései nyernek megfogalmazást. De ezt az egész életét végigkísérő szoros kapcsolatot mutatják változatos virágcsendéletei is. Az évszakokat is jelző csokrok gazdag világa megunhatatlan témát, újabb és újabb felfedezni és megörökíteni érdemes formát és színt jelentett. Ahogy Tál nyújtózkodó félakttal, 1955 (74) Tál, 1955 körül (77)