Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

Lépő nő torzója, 1939 (4) Bécsből sikerült a magyar művészeti élettel a húszas évek végén megszakadt kapcsolatot felújítani, a KUT tagjaként rendszeresen kiállított Budapesten, 1938-ban pedig feleségével végleg Magyarországra települtek. A negyvenes évek termékeny időszakot jelentettek a művész számára. Ekkor leginkább a bronz kisplasztikában találja meg a legmegfelelőbb kifejezési formát. A tárlatokon dús plasztikájú női aktkompozíciók, sok portré, a fiúaktok gazdag változatai és nagyszerű érmek tanúskodnak Ferenczy Béni alkotókedvéről. Ezt az invencióban bővelkedő korszakot a háború tragikus fordulatai tették próbára. A nyilasuralom alatt tetteivel állt ki az emberség, a mások iránti segíteni akarás mellett, ebben is aktív társa volt felesége. József Attila utcai lakásukon bécsi és budapesti barátok, zsidók és baloldali gondolkodású emberek kaptak esélyt a megmenekülésre. A háború Ferenczy Béni számára óriási veszteségekkel ért véget. Húszéves fia, Matyi német katonaként halt meg 1943-ban, az ostrom alatt elpusztult műterme, lakásuk kiégett, sok műve, grafikák és szobrok, valamint számos könyv, feljegyzés semmisült meg a lángokban. Művészetében a szenvedés átlényegül és felmagasztosul, a történtek ellenére a szépséget, az ember örökkévalóságát hirdeti. Kontha Sándor Ferenczy Béniről, az emberről és a művészről fogalmazta a következő, egész életművére vonatkozó sorokat: „Művészetével minden aktuális vonatkozás nélkül valóban azt nyújtotta, amire a kornak szüksége volt: szépítetlen, teljes igazságot, teljes emberséget, hitet és reményt. Művészetében - ahogy magatartásában sem - nincs illúzió, nincs idealizálás, nincs cinizmus és nincsen hamisság. Ez a művészet a legmélyebb értelemben realista és a legteljesebb értelemben humanista." A túlélésben és a továbblépésben megint a munka segítette, amely saját megfogalmazása szerint minden tevékenységének alapja: „Nagybánya tanulsága erkölcsi. A szorgos, elmerülő munka, a töprengés nélküli hozzáfogás, a munkaláz gyönyöre. A l'art pour l'art átlényegülése ez - munka Női akt felemelt karokkal, 1940-es évek első fele (42)