Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

Lépő nő torzója, 1939 (4) Bécsből sikerült a magyar művészeti élettel a húszas évek végén megsza­kadt kapcsolatot felújítani, a KUT tagjaként rendszeresen kiállított Buda­pesten, 1938-ban pedig feleségével végleg Magyarországra települtek. A negyvenes évek termékeny időszakot jelen­tettek a művész számára. Ekkor leginkább a bronz kisplasztikában találja meg a leg­megfelelőbb kifejezési formát. A tárlatokon dús plasztikájú női aktkompozíciók, sok port­ré, a fiúaktok gazdag változatai és nagyszerű érmek tanúskodnak Ferenczy Béni alkotóked­véről. Ezt az invencióban bővelkedő korsza­kot a háború tragikus fordulatai tették pró­bára. A nyilasuralom alatt tetteivel állt ki az emberség, a mások iránti segíteni akarás mellett, ebben is aktív társa volt felesége. József Attila utcai lakásukon bécsi és buda­pesti barátok, zsidók és baloldali gondolko­dású emberek kaptak esélyt a megmenekü­lésre. A háború Ferenczy Béni számára óriási veszteségekkel ért véget. Húszéves fia, Matyi német katonaként halt meg 1943-ban, az ostrom alatt elpusztult műterme, lakásuk ki­égett, sok műve, grafikák és szobrok, vala­mint számos könyv, feljegyzés semmisült meg a lángokban. Művészetében a szenvedés átlényegül és felmagasztosul, a történtek el­lenére a szépséget, az ember örökkévalósá­gát hirdeti. Kontha Sándor Ferenczy Béniről, az emberről és a művészről fogalmazta a kö­vetkező, egész életművére vonatkozó sorokat: „Művészetével minden aktuális vonatkozás nélkül valóban azt nyújtotta, amire a kornak szüksége volt: szépítetlen, teljes igazságot, teljes emberséget, hitet és reményt. Művésze­tében - ahogy magatartásában sem - nincs illúzió, nincs idealizálás, nincs cinizmus és nincsen hamisság. Ez a művészet a legmé­lyebb értelemben realista és a legteljesebb értelemben humanista." A túlélésben és a továbblépésben megint a munka segítette, amely saját megfogalmazása szerint minden tevékenységének alapja: „Nagybánya tanulsága erkölcsi. A szorgos, elmerülő munka, a töprengés nélküli hoz­záfogás, a munkaláz gyönyöre. A l'art pour l'art átlényegülése ez - munka Női akt felemelt karokkal, 1940-es évek első fele (42)

Next

/
Thumbnails
Contents