Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

II. KATALÓGUS - A „bitüm": Munkácsy sötét alapozómasszája. Anyagvizsgálati eredmények (WITTMANN Zsuzsa)

A „bitüm": Munkácsy sötét alapozómasszája ANYAGVIZSGÁLATI EREDMÉNYEK Bitumen: Munkácsy's Dark Priming Substance MATERIAL EXAMINATION RESULTS M nkácsy a számára világhírnevet hozó reálisra népi életképek megalkorásánál jutott el ahhoz a festő­technikai megoldáshoz, amely az idő múlásával egvrc több problémát okoz, és több esetben a mű teljes meg­semmisülésével fenyeget. A kontraszthatásokra épülő, drámai festésmódot segítette a minél sötétebb alapozás, amelyen a világos színek — különösen a fehér — minden korábbinál erősebben érvényesültek. A 19. század második felében sok művész használt (például Courbet és Makarr) sötét alapozómasszát, ame­lyet már a kortársak is bitumennek, aszfaltnak neveztek. A műkereskedők a festmények hordozóanyagait, a vász­nat és a fát alapozással együtt áruirák. Ez a (világos) ala­pozás vízzel hígított enyvoldatból állt, amelyhez lenolaj­jal cinkfehéret, ólomfehéret és krérár keverrek. A sötétebb tónust igénylő művészek bitumennek nevezett alapozó­masszát is vásároltak. Munkácsy nagyon kedvelte és gyakran használta ezt az anyagot (liges 1899. 124.). Malonyay szerinr egyes Munkácsy-képek állapota — még a festő életében — igen hamar látványos és ijesztően gyors romlásnak indult: „[Munkácsy] körülbelül a nyolcvanas évekig túlságosan bitümbe dolgozott, végrelen kárára az utókornak, mert ez a gyönyörű meleg tónusokat ágyazó festék amilyen hálás eleinte, olyan alattomos és gonosz, amikor megvénül. Nagyobb mennyiségben alkalmazva nem szárad, nem hal meg, hogy az idő nemes patinája bevonhassa, hanem megöregszik, s folyron élni akar — színér veszti, ráncosodik; ha meleg van, nyújrózkodik, s összezsugorodik, mihelyr fázik. A Siralomházat is meg­viselte már a bitüm, a Tépéscsinálók valósággal odavan, s a Milton is szenvedett már sokat." (Malonvav 1907. I. 178.) A festmények állagmegóvása érdekében a Magyar Nemzen Galéria első lépésként a festmények klimatizált környezerben történő raktározásáról és kiállításáról gon­doskodott. Sor került néhány kép esetében a felületi szennyeződés és az opálosodott lakkréteg eltávolítására, valamint a festmény restaurálására. A klimatizált kör­nyezet ellenére az idő múlásával a művek állapota tovább romiorr. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fesrmények alapos, mindenre kirerjedő vizsgálata szükséges. így kerülr sor 1984-ben a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő Munkácsy-festmények állapotfelmérésére. A képek által felvetett problémák új, Magyarországon addig nem használt módszerek alkalmazásár tették szük­ségessé. A fesrőtechnika sajátosságainak megismerése J^t was while painting the realistic peasant genres which brought him world fame rhat Munkácsy chanced upon a technical solution which as time passed caused more and more problems and now threatens many of the works with destruction. A dramatic painting that relied on powerful contrasts, an unprecedented vigour of light colours, especially whire, required a ground as dark as possible. In the second half of the 19* century many artists (among them Courbet and Makart) were using a dark priming substance, which even the contemporaries called bitumen or asphalt. Arr dealers sold the support of paint­ings, canvas or wood, ready-primed. This (light) ground consisted of warer-diluted animal glue, to which was added zinc white, lead white and chalk dissolved in linseed oil. Artists in need ol darker tones also bought a priming sub­stance called bitumen. Munkácsy favoured and frequently used this material (Hges 1899. 124). Malonyay notes that some of Munkácsys paintings starred deteriorating while the painter was still alive, with a speed both spectacular and frightening: "It is much to the loss of posterity that Munkácsy was so in favour of bitumen up until the eight­ies, because this paint, first a thankful ground for beauti­ful warm tones, is treacherous and wily when it grows old. When used in substantial quantities, it does not dry or die to allow time to add a noble patina, but goes on living instead, while losing its colour and wrinkling; when it is warm, it extends, and shrinks as soon as ir gets cold. Bitumen has played havoc with The Last Day of a Condemned Man, Making Lint is as good as gone, and Milton too has suf­fered a lot." (Malonyay 1907. I. 178.) As a first step towards preserving rhe condition of the paintings, the Hungarian National Gallery provided for air­conditioned storage and exhibition facilities. Surface con­tamination and varnish that has become dull was removed from a few paintings, and restoration work was also done. Air-conditioning notwithstanding, the state of the works continued to deteriorate. A thorough, comprehensive exam­ination of the paintings became necessary. In 1984 the condition of all Munkácsy paintings in the holdings of the Hungarian National Gallery were surveyed. The problems posed by the works necessitated the use of methods never before employed in Hungary. To fully understand Munkácsy's Technique, we needed to carry out investigation and had to determine what materials (both organic and inorganic) he used.

Next

/
Thumbnails
Contents