Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - KOVÁCS Anna Zsófia: Munkácsy és a francia kritika. A Siralomház és a Milton francia recepciója

62—63. kép A Milton-kritikák két kötete / Two volumes of the reviews of Milton megrendelésére, Gottfried Neuda állított össze.

19 (62—63. kép) Sedelmeyer és Munkácsy reklámként használták ezeket az összeállításokat, többek között azért, hogy a külföldi kritikusokat befolyásolják.

20 A témával kapcsolatban sem voltak a kritikusoknak olyan fenntartásaik, mint a Siralomház esetében. Jól fogadták, hogy Munkácsy egy emelkedettebb festészethez tért meg; Jules Clarétie szerint „bebizonyította, hogy képes [...] a történelemhez felemelkedni".

21 Munkácsy az ígéretes zsánerfestőből elismert történeti mesterré vált. Milton alakja is nagy hatással volt a látogatókra, akik az isteni ihlettel megáldott, szenvedő embert látták benne. Victor Cherbuliez szerint Milton „beesett arcát tönkretették az élet megpróbáltatásai, egy ideges lélek folytonos vívódása; ki van téve a démonjainak; a sötétségben keresi gondolatait".

22 Az emberi tragédia, a jelenetben érezhető lelki feszültség, a fiatal leányok megható figyelmessége és odaadása nagy mértékben hozzájárult a kép sikeréhez. A kritikusok kiemelték, hogy korábbi képeivel ellentétben a Milton nem „túlságosan sötét", és Munkácsyt vérbeli koloristának nyilvánították. Többen is jelezték a kritikusok (vélt) szerepét a stílusváltásban.

22 Paul Lefort jól összegezte az ábrázolásmódra vonatkozóan elhangzott dicséreteket: „a technika és a szín szempontjából Munkácsy festménye [...] egy kiemelkedő mű, ahol a költő öltözetének feketéi, a fiatal lányok ruháinak változatos szürkéi, a környező tárgyak határozottabb, illetve vidámabb tónusai nagyon harmonikus hatást keltenek".

24 Munkácsy személyisége és a Milton minden szempontól elbűvölte a nézőket, a témát, a kompozíciót, a technikát egyaránt dicsérték, és úgy vélték, hogy a festő megérdemelte a Világkiállítás aranyérmét. In Jules Clarétie's view, Munkácsy "has demonstrated that he could rise to [...] history."

21 From a promising genre painter, Munkácsy went on to become an acclaimed historical painter. Milton's figure made a powerful influence on the viewers, who saw in the poet a man blessed with divine talent and cursed with suffering. According to Victor Cherbuhez, Milton's "sunken cheeks were marked by the tribulations of life, by the perpetual anguish of a high-strung person; he is defenceless against his daemons; he wrestles with his thoughts in the dark."

22 The human tragedy, rhe psychological tension depicted m the scene and the touching graciousness and devotion of the young girls all contributed to the success of the painting. The critics pointed out that, unlike Munkácsy's earlier compositions, Milton was "not exceedingly dark", declaring him a born colounst. Several commentators indicated the (assumed) role of critics in the apparent change of style.

23 Paul Lefort appropriately summed up the critics' praises in connection with the manner of presentation: "from the viewpoint of technique and colour, Munkácsy's painting [...] is an outstanding composition, in which the darkness of the poet's cloths, the various shades of grey of the girls' dresses and the conspicuous and bright tones of the surrounding objects together produce a very harmonious effect."

24 Munkácsy's personality, together with his Milton, completely enthralled the spectators, who admired the theme, the composition and the technique alike, firmly believing that the painter thoroughly deserved the gold medal of the Pans International Exposition. The two paintings, and Munkácsy, owed the praises of the French critics to two factors: one was the dramatic effect