Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - KOVÁCS Anna Zsófia: Munkácsy és a francia kritika. A Siralomház és a Milton francia recepciója

2063, — M. MUNKÁCSY. Le condamner

— La peine commuée par le jnry de peintare en deux mois d'exposition, et nous espérons nne médaille. 59. kép Cham első karikatúrája a Siralomházról / Cham's first caricature of The Last Day ol a Condemned Man alábbis részben — lánya beszámolója alapján írta meg a cikket. Számunkra azonban nem a Siralomház leírása az érdekes, hanem a kritika konklúziója, amit viszont biztosan Gautíer-nak köszönhetünk. Gautier így összegezte véleményét a képről: „Talán nem szép, de mélységesen igaz és emberi. Látjuk, hogy a festő nem élvezetből ábrázolt szörnyűségeket, vagy egyszerűen azért, hogy nagy hatást keltsen. [...] Művészeti ideálunk kétségen kívül egészen más, mégis [...] szívesen befogadjuk ezt a magyar realistát.'' Gautier álláspontja hasonló Delaborde-éhoz: a festmény ereje és megható őszintesége — habár mindketten kinyilvánították, hogy a mű egyáltalán nem felel meg művészi ideáljaiknak — megfogta és meggyőzte őket. Szórakoztatóbb, de szintén kritikai megközelítést találhatunk a karikatúrákban. Ez az akkoriban nagyon divatos műfaj — könnyedsége ellenére — teljes mértékben tükrözi a műről alkotott általános véleményt, és sokat elárul fogadtatásáról. Cham, a kor egyik leghíresebb karikaturistája két ízben is célba vette Munkácsy Siralomházát, ami már önmagában is mutatja a festmény népszerűségét. Karikatúráiban inkább a kép hihetetlen sikerét pellengérezte ki, és nem (esetleges) hibáit mutatta be. Cham a karikatúra első verzióját ezzel a szöveggel kommentálta: „Az elítélt. — Az ítéletet a zsűri két hónap kiállításra változtatta, és még egy éremre is van remény."

9 (59. kép) A másik változatban a szöveg így szól: „Egyet kell értenünk a halálbüntetéssel, mert ha nem létezne, sosem festették volna meg ezt az elragadó képet."

10 (60. kép) A két rajz nagyon hasonló, de az utóbbin Cham az elítélt drámai külsejét és az erős kontrasztokat emelte ki. A bemutatkozás után sokan várták a folytatást. A következő pár évben kiállított Munkácsy-képek általában pozitív fogadtatásban részesültek, ám az I870-es sikert egyikkel sem érte el. Ennek több oka is lehetett. Egyrészt nem talált olyan témát, ami annyira megragadta volna az embereket, mint a Siralomház. Másrészt egy új és komoly kifogás is felmerült Munkácsyval szemben: képei sötét while al 60. kép Cham második karikatúrája a Siralomházról / Cham's second caricature of 1 he Last Day of a Condemned Mr take here, an offence against the religion of fine taste and beauty; nevertheless, [...] even those who are going to castigate the painter for rebelling against the healthy doctrines will not deny the sincerity of his rebelling, and will be willing to recognize his vigorous talent." Even critics Romantic at heart, such as Théophile Gautier,' praised the painting The Last Day of a Condemned Man. This was so, regardless of the fact that Gautier was committed to the principle of l'art pour l'art and firmly opposed "social art", along with realism that strived for nothing more than the tedious and accurate copying of reality. In her study on the relationship between Théophile Gautier and the Hungarian painters, Antoinette Ehrard gave a detailed analysis of Gautier's article.

8 On account of the glaring inaccuracies m Gautier's description of the composition, Ehrard had her doubts whether he had actually seen the painting. In her view, the critic — at least partially — based his articles not on a personal encounter with the composition but on a description provided by his daughter. For our purposes, however, it is not the description that matters but the conclusion of his criticism, which was clearly furnished by Gautier. This is how Gautier summed up his views on the picture: "Perhaps not beautiful, it is nevertheless deeply true and human. Clearly, the painter turned to such horrific subjectmatter neither for his own gratification nor for effects. [•••] Regardless of the obvious differences in our respective artistic ideals, [...] we heartily embrace this Hungarian realist." Gautier shared Delaborde's point of view m that — regardless of both critics' having artistic ideals fatally out of tune with those of the painting — they both admitted to having been won over by the power and touching ingenuousness of the composition. A more entertaining, nevertheless equally critical, reflection came from the world of caricatures. Despite its lightheadedness, this genre, which was very popular at the time, was able to echo the public's opinion about the painting, while also revealing much about its reception. One of the