Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

szavaikat az általuk tartott pajzsokon, kartusokon olvashatjuk.

53 Egybehangzó mondataik szerint Jézusnak meg kell halnia. A fő vádló, a középen álló Kajafás főpap a kartus szövege szerint ezt mondja: „Nem értitek a dolgot. Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nép elpusztuljon." (Jn. 11.51) A Jézus halálát követelő főpapoknak csupán a kép jobb oldalán ülő Arimatheai József mond ellent: „Szégyenletes, hogy nem akad senki, aki védje az ártatlant". Jézus és Pilátus szavait a kompozíció nem jeleníti meg. Krisztus perének ezt a régóta ismerr ábrázolását Munkácsy képe több vonatkozásban is követi: különösen a maga előtt megkötözött, profilban ábrázolt Krisztus, valamint a kép jobb oldalára helyezett Pilátus alakjánál. Mind a képen, mind pedig a metszeten a jobb oldalon ülő első szereplő Arimatheai József. (52—53. kép) Munkácsy a „szent-realizmus" eszközeivel élve bizonyos mértékig felhasználta a metszet hagyományos ikonográfiáját, a hasonlóságok alapján mégsem állítható, hogy monumentális vászna is antijudaista szellemű lenne. Munkácsy ugyanis Krisztus perének tradicionális témáját a tömeg és az egyes ember egyetemes konfliktusává transzponálta. Az Istenfia passióbeli szerepét Munkácsy nem misztikus vonásokkal jelenítette meg, hanem mint egy római időkből való történeti eseményt. Az ábrázolt személyek — kivéve Jézust — históriai kosztümökben jelennek meg; a színpad, ahol a cselekmény játszódik, mintha egy antik épület rekonstrukciója lenne. Mind Krisztus, mind Pilátus tisztán emberi, történeti figurák, épp úgy, ahogy Ernest Renan Jézus élete című művében ábrázolta őket. Ez a korabeli nézőknek is feltűnt. Gyakran idézik Renan Munkácsy képéről tett nyilatkozatát, miszerint „ő is így képzelte a maga Jézusát".

36 Hyppolite Taine-hez hasonlatosan Renan is szociálpszichológiai tulajdonságok alapján igyekezett az egyes népek történetét magyarázni. Az, hogy Munkácsy nem festett glóriát Jézus feje köré, a mű világias szellemét, a protestáns történeti festészettel való kapcsolatát látszott alátámasztani. Munkácsy számára a legfontosabb a kép lélektani értelemben vett realizmusa volt. A maga „történet-elbeszélő" felfo gásának megfelelően Munkácsy karakterizálja, morális értelemben pedig egymással szembeállítja alakjait. A mű fő mondandója a karakterekkel függ össze: Krisztus „individuális-nemes" alakja szemben áll a „durva römeg" kollektív-közösségi vonásaival. Míg a Krisztus Pilátus előtt körutazása során meghódította Európa és Amerika nagyobb városainak lakóit, Munkácsy már újabb monumentális képén dolgozott, melynek eredetileg a „Consummatum est" címet adta, de a Golgota (54. kép) néven lett ismertebb. Kompozíciója Rembrandt Három kereszt című rézkarcát követi. Munkácsy e képén sem mondott le az orientalizáló historizmus eszközeiről: festményét erőteljes verizmus jellemzi. Krisztus halálának pillanatát állítja a néző elé, azt az órát, amikor az ég elsötétült. A római katonák és tisztek alakját, valamint a zsidó tisztségviselők, a szemlélő zsidó lakosság képviselőit is hűen megformált históriai kosztümökben ábrázolja. A kép jobb oldalán megfestett a side view, with his hands tied and surrounded by members of the Jewish Sanhédrin. The names of the latter, along with the sentence they passed on Christ, appear on the shields they are holding.

53 Their unanimous verdict is that Christ must die. According to the evidence of his shield, the chief prosecutor, the high priest Caiaphas, said the following words: "You do not understand it at all. You do not comprehend that it is better if one man dies for his people, than if the entire people perishes." (John 11.

51.) Only Joseph of Arimathea, who is seated on the right, stands up to the high priests demanding Christ's death: "It is shameful that there is no one to speak in the defence of the innocent." The words of Jesus and Pilate are nowhere to be seen. Munkácsy's composition follows this particular rendering of Christ's trial in many respects: especially in the case of Christ shown m a side view and with his hands tied, and Pilate seated on the right. The figure on the far right, both in the painting and in the print, is Joseph of Arimathea. (III. 52—53) Relying on the devices of "sacred realism," Munkácsy made use of the traditional iconography of the print; nevertheless, despite the existing similarities, it cannot be claimed that his monumental work was inspired by antiJudaism. Munkácsy took the traditional theme of Christ's trial and transformed it into a universal conflict between the individual and the masses. In his depiction of Christ's sufferings, Munkácsy refrained from investing the Son of God with mystical qualities; instead, he presented the scene as an event from Roman history. Everyone except Christ is dressed in historically authentic costumes; the stage, where the event takes place, looks like the reconstruction of an antique building. Both Christ and Pilate are shown to be real-life persons from human history, just as Ernest Renan had portrayed them in The Life of Jesus. Even contemporary spectators spotted this. Renan's frequently quoted comment on Munkácsy's painting went as follows: "It is very much like the Jesus who lives in my own imagination."

36 Similarly to Hyppolite Tame, Renan tried to derive the history of various nations from their socio-psychological qualities. Munkácsy's décision not to paint a glory around Chirst's head seemed to confirm the composition's secular spirituality and links to Protestant historical painting. What truly mattered to Munkácsy about the painting was its psychological realism. In line with his "narrative approach" to painting, Munkácsy characterized his figures, and also contrasted them in a moral sense. Christ's "individual and noble" character was contrasted with the collective and communal traits of the "vulgar mass." The triumphant tour of Christ before Pilate was still in progress m Europe and America, when Munkácsy already set to work on another monumental composition. Originally entitled "Consummatum est," the painting eventually became known to most of the world as the Golgotha. (III. 54) In its compositional arrangement, the work follows Rembrandt's copperplate engraving Three Crosses. In this painting, too, Munkácsy drew heavily on the devices of Orientalising historicism: the work is characterized by powerful venstic effects. It depicts the moment of Christ's