Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

első tanítványai közé tartozott a Düsseldorfból ismerős Max Liebermann, aki Munkácsy Tépéscsinálókjának hatására festette Tollfosztó asszonyok (1872) című, híressé vált képét. Ezekben az években mindhárman, Munkácsy, Paál és Liebermann egyformán lelkesedtek Frans Hals „modern" festésmódjáért.

25 Hals művészetét a 19. századi festők számára Théophile Thoré-Bürger, majd Eugène Fromentin fedezték fel, Liebermannra azonban leginkább Wilhelm von Bode nézetei gyakorolrak befolyást a 70-es évek elején.

26 Nemcsak ők tanulmányozták ekkoriban a holland mester alkotásait, hanem olyan francia festők is, mint Bonat, Daubigny, Monet, Bonvin, Ribot, Carolus-Duran, Gérôme, de németek is: például Wilhelm Busch, Franz Lenbach, Fritz von Uhde és Wilhelm Leibi. Mindenekelőrt pedig Courbet, aki müncheni tartózkodása idején lemásolta Hals közismert Malle Bőbbe című festményét.

27 Munkácsy Hals-másolatairól nem tudunk, de később is felkereste Hollandiát, melynek múzeumai az ún. „sötét fesrészet" (Schwarzmalerei, Dunkelmalerei) híveinek zarándokhelyeinek számítottak.

2

*' Munkácsy — a korszak kritikusainak terminológiáját használva — az ún. „fekete vagy szürke festészetével" (Schwarz- oder Graumalerei) szerzett elismerést. E korszakának legjellegzetesebb darabjai a Tépéscsinálók mellett a Zálogház, továbbá egy- és kétalakos paraszti zsanéréi voltak.

2

'' A német kortárs kririka Munkácsyt a „hangularfestés" (Stimmungsmalerei) mesterének rartotta, és a fény-árnyék megformálásában nem Frans Halsszal, hanem Rembrandttal vetette össze. „Helyesen jegyzik meg, hogy az egyetlen művész, akivel Munkácsy — mutatis mutandis — bizonyos mértékig egybevethető, Rembrandt. Mindketten képesek, a maguk módján, az ábrázolás egységes hangulatát biztosítani, mely nekik sajátos, megragadó bájt kölcsönöz" — írta róla a kortárs kritikák véleményét visszhangozva egyik első monográfusa.

30 Rembrandtot ekkoriban hangsúlyozottan a protestáns vallásos festészet követendő mintaképének tartották. Liebermann Munkácsyval ellentétben hamarosan elhagyta a „fekete festészet" világát, s — ismét a kortárs elnevezést használva —, a „fényfestészet" (Hellmalerei) híve lett. Mindketten a 70-es évek legvégén fordultak a bibliai témák felé, míg azonban Munkácsynál ez a fordulat egyben a historizmus világának elfogadását is jelentette, addig Liebermann a jelen környezetébe állítva festette meg bibliai jeleneteit. 1879-ben a müncheni nemzetközi kiállításon mutatta be A tizenkét éves Jézus a templomban című képét. (49. kép) E műve körül a bajor parlamentben politika botrány keveredett, mivel egyes képviselők „blaszfémikus gúnyképnek" vélték azt, alakjainak „csúf volta miatt támadták a festőt.

31 Liebermann főként azzal keltett felháborodást, hogy a gyermek Jézust és a tudósokat zsinagógai környezetbe állította. Képének megformálásakor, elutasítva a „tudományos", oricntalizáló biblikus festészet gyakorlatát, a vallásos pátosztól mentesen ábrázolta a jelenetet. A konzervatív kritika ezt sértőnek találta, de kifogás érte a kép színvilágát is.

32 Adolf Rosenberg 1886-ban írt cikke szerint The catliest representative of Orientalising biblical painting in France was Horace Vernet; something of a court painter of the Second Empire, he was commissioned by Louis Philip to travel in Africa in 1838. In addition to his battle scenes from Napoleon's African campaign, his impressions were captured by scenes taken from the Old Testimony, set in an Oriental milieu. The French painter and graphic artist Alexander Bida, one of Delacroix's students, who has become completely forgotten by now, spent a longer period travelling in Palestine in the 1840s; he exhibited his Orientalising religious paintings in the early 1850s. In the 1870s, when he embarked on the project of illustrating the Bible, the results conveyed the same spirituality. The most celebrated artist of Orientalising historicism in the early 1880s was Mihály Munkácsy, whose compositions Christ before Pilate (1

881, ill. 48) and Golgotha (1883/1884) could be seen as the highest accomplishments of Orientalising historicism so far. THE ANTI-HISTORICISM OF LIEBERMANN AND UHDE Munkácsy left Düsseldorf for Paris in November 1

871. According to his monographers, in November 1870 he went on a brief tour of Holland in the company of László Paál, studying the works of Rembrandr and Frans Hals in Amsterdam and The Hague.

21 In Paris, his former Düsseldorf acquaintance, Max Liebermann became one of his first students. Under the influence of Munkácsy's Making Lint, Licbermann painted his famous composition, Women Plucking Feathers (1872). In those days, Munkácsy, Paál and Liebermann all shared an enthusiasm for the "modern" style of Frans Hals.

2

'' The art writers who called the ^'''-century painters' attention to the art of Hals were Théophile Thoré-Bürger and Eugène Fromentin; however, it was the views of Wilhelm von Bode, which exerted the greatest influence on Liebermann in the early I870s.

2(1 Thev were not alone with their enthusiasm for the compositions of the Dutch master; such eminent French painters shared their interest in the study of Hals's art as Bonat, Daubigny, Monet, Bonvin, Ribot, Carolus-Duran, and Gérôme, accompanied by a number of German ones, too, such as Wilhelm Busch, Franz Lenbach, Fritz von Uhde and Wilhelm Leibi. But above else, it was Courbet who, during his stay in Munich, copied Hals's well-known painting, Malle Bobber' We do not know of any reproductions of Hals's works by Munkácsy; what we do know, however, is that he later returned to Holland, to the country whose museums were venerated by the disciples of "dark painting" (Schwarzmalerei, Dunkelmalerei).

2a Munkácsy earned a reputation with his "black or grey painting" (Schwarz- oder Graumalerei) — in the terminology of the period's critics. Besides Making Lint, the most representative piece of this penod was Pawnshop, as well as some genre scenes from the life of peasantry, featuring one or two figures.

29 Contemporary German critics considered Munkácsy as a master of "mood painting" (Stimmungs-