Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

isteni ítéletet", melyet az istentelenség és Róma jogainak semmibe vétele, a Szentszék és Jézus helytartója ellen folytatott támadások váltottak ki, megfogadta, hogy kiengesztelésül a nemzet Jézus Szívének szentelt templomot építtet Párizsban. A fogadalom szövegét kinyomtatva terjesztették az országban, majd 1873-ban, elnyerve a kormány anyagi támogatását is, a Montmarrre-on hozzákezdtek a Sacré-Coeur-templom építéséhez (I875).

9 A Szent Szív kultusza ezekben az évtizedekben a legszorosabb kapcsolatban állt az ultramontán szellemiséggel és magával IX. Piusszal is, aki e kultusz fő támogatója volt.

10 A Franciaországot megosztó ideológiai küzdelmek, a klerikális és liberális pártok közötti szakadék mélységét jelzi, hogy a Sacré-Coeur-templom felépítését ellenző párizsi polgármester — a későbbi elnök, Georges Clemenceau — a templomhoz vezető utcát az 1766-ban a katolikus türelmetlenség áldozatul esett Chevalier de La Barre-ról nevezte el, felállítva ott a szobrár is." HISTORIZMUS ÉS REALIZMUS A VALLÁSOS FESTÉSZETBEN A francia köztársasági kormányok intézkedései az állam és egyház szétválasztására, valamint a német Kulturkampf egyházat érintő intézkedései a kereszténység profanizálódásának, a szekularizáció előrehaladott folyamatának talaján jöttek létre. A századvég utolsó évtizedeinek modern művészeti mozgalmaiban a keresztény képi tradíció is új értelmezést kapott: Honoré Daumier Ecce homo, James Ensor Krisztus bevonulása vagy Paul Gauguin Sárga Krisztus című képei már nem a régi, teológiai értelemben vett vallásos ábrázolások, hanem a passió humanitatis újszerű, képi megfogalmazásai. Ekkehard Mai a művészet és vallás 19. századi viszonyáról szólva három meghatározó jelenségre utalt, melyek mind a katolikus, mind pedig az evangélikus kultúrkörben meghatározóak voltak.

12 Elsőként a természeti vallás (Naturrcligio) és panteizmus képzetei gyakoroltak befolyást a művészetre a romantika korában, melynek nyomán a képi eszközök, továbbá a vallásos szimbolika is megváltozott. AI apveto hatást gyakoroltak a realizmus különböző irányzatai. A realizmus nemcsak a bibliai jelenetek valóságos voltának érzékeltetésére terjedt ki, hanem követelménnyé tette a szent történetek históriai értelemben vett hitelességét is. Egyes festőknél a jelenetek lélektani realizmusa kapcsolatban állt a nemzeti múltra vonatkozó historizmussal, különösen a század számos, Lurher korával foglalkozó festményén. Harmadszor az expresszionista szimbolizmus századvégi megjelenése gyakorolt hatást a konfesszió minden ágára. Az 1870-es évek után a müncheni, berlini, párizsi és budapesti kiállításokon szereplő képekre, egyes középületek, templomok monumentális programjaira jelentősen hatottak a Kulturkampf küzdelmei. Bizonyos ábrázolások, képi sorozatok gyakoribbá váltak, a szent történetekből kiemelt egyes jeleneteket az evangélikus bitélethez inkább illőnek, a „kulturprotestantizmus" hívei of republican ideas: beginning with 14 July, 1880, the capture of the Bastille became a day of national celebrations — with much waving of the tricolours and massive troop parades, and not without some irredentist sentiments against the Germans. The situation of the Church and the Papacy had changed, and this deeply affected the religious masses of rural France, along with the representatives of clerical parties, who made references to their backings. France's devout Catholics were convinced that the Franco—German war of 1

870/1

871 and France's subsequent defeat were God's punishment for both the French Revolution and the strong antichurch sentiment, which had been present m the country since 1789. In the company of other eminent figures committed to Catholicism, Alexandre Legendi pledged a vow to the Sacred Heart of Jesus in December 1870: "Seeing the well-deserved divine judgement," which France had brought on itself by its godless ways and the repudiation of Rome's rights, as well as by the vehement attacks on the Holy See and the Vicar of Jesus Christ, Legentil vowed to build a church dedicated to the nation's Sacred Heart of Jesus as an act of propitiation. The printed text of the vow was circulated in the country; then, m 1873, with the government's financial support, work on the construction of Sacré-Coeur could commence on the Montmartre (1875)/ During these decades, the cult of the Sacred Heart was closely bound up with the Ultramontane movement and with Pius IX himself, who was the principal supporter of the cult.

10 The vehemence of the ideological struggles dividing France, and the yawning rift between the liberal and the clerical parties, was faithfully demonstrated by the fact that the Mayor of Paris, the future President Georges Clemenceau, who was firmly against the erection of the Sacré-Coeur, had the street leading up to the church named after Chevalier de La Barre, a martyr of Catholic intolerance, whose statue was also erected there." HISTORICISM AND REALISM IN RELIGIOUS PAINTING The measures introduced by the Republican governments of France to aid the separation of the State and the Church, together with the measures of the Kulturkampf to curb the influence of the Church in German territory, were all embedded in the advanced processes of secularization. In the modern art movement born in the last decades of the century the visual traditions of Christian art were also reinterpreted: such pictures as Honoré Daumier's Ecce Homo, James Ensor's Christ's Procession or Paul Gauguin's Yellow Christ could no longer qualify as religious representations in the old, theological sense; rather, they were the new visual expressions of the passió humanitás. Writing about the relationship of art and teligion in the I9'

h century, Ekkehard Mat mentioned three fundamental phenomena as being equally momentous in the cultural world of both Catholicism and Evangelisms.

12 First it was the images of